2021 őszén a Rétközi Múzeum és önkéntesei műszeres leletfelderítést végeztek Kisvárda határában, az úgynevezett Sziget nevű helyen, egy korábban kincsleletéről ismert késő bronzkori lelőhely területén. A kutatás nem várt eredményekkel és leletekkel zárult, nagy valószínűséggel a korábbi kincsegyüttes további darabjait találtuk meg.

Az őszi kutatásunk előtt már többször jártunk ezen a részen és nagyobb mennyiségű, a késő bronzkori Gáva-kultúrához tartozó kerámia anyagot, illetve szórványos bronzleleteket gyűjtöttünk. A napvilágra bukkant leletek a korábbi kincs helyéhez viszonyítva egy nagy területen szóródtak a mezőgazdasági munkáknak köszönhetően. Számos tárgytípus került elő, köztük olyanok is, amelyek nem fordultak elő a korábbi kincsegyüttesben. Viseleti tárgyak közül karperecek és tűk, használati tárgyak közül sarlók töredékei, fegyverek közül egy kard markolattöredéke és egy nyílhegy. A tárgyakon kívül a fémfeldolgozáshoz köthető nagyméretű bronz öntecseket, számos kisebb rögöt és összehajtogatott lemeztöredékeket is találtunk.  A leletek leglátványosabb darabjai a karperecek, amelyek mindegyike más típushoz sorolható. A legnagyobb példány egy félkör átmetszetű, díszítés nélküli, vastag, súlyos bronz öntött karika. Teljes épségben került elő. A másik típus egy ugyancsak díszítetlen, rombusz átmetszetű karika, amely a földből már sérülten került elő. A harmadik karperec a legkiemelkedőbb példány, vékony, aprólékosan megmunkált, teljes felületén rovátkolásokkal díszített teljesen ép karika, amely a végei felé elkeskenyedik.

A nemrég talált leletekhez kapcsolódó kincsegyüttes 2000 tavaszán került elő földművelés közben és 14 tárgyból állt. A bronztárgyakat – egy tokosbalta, egy fűrész töredéke, két sarlóhegy, egy tű, egy köpűs nyílhegy, egy huzaltöredék, egy lemeztöredék és kisebb rögök – a mezőgazdasági művelés hozta a felszínre. Ezt az együttest egészítettük ki kutatásaink során legalább huszonöt további kisebb-nagyobb bronztárggyal.

Kivárda határában több alkalommal is kerültek napvilágra a késő bronzkorra keltezhető kincsleletek, azaz depók, amelyek elrejtésének módja és oka máig igen rejtélyes.  Sok esetben – mint a Szigeten is – korábban vizes, mocsaras területeken, vagy utak mentén, egykori településektől messzebb kerülnek elő ezek a kincsek. Lehetnek isteneknek, istennőknek felajánlott áldozati ajándékok, esetleg vándormesterek, kereskedők lerakatai vagy elrejtett vagyontárgyak, amelyekhez tulajdonosaik nem térhettek már vissza. A Szigeten megtalált depó legnagyobb érdekessége abban rejlik, hogy a leletek alapján egy újabb kiemelkedő lelőhelyet azonosíthattunk Kisvárda határában.

Múzeumi önkénteseinknek – Bacskai Zoltán, Eszenyi Jenő, Kalli András, Kovalcsik András, Kun László, Nagy Zoltán, ifj. Nagy Zoltán – köszönettel tartozunk leletfelderítő munkájukért. Köszönjük továbbá a földterület tulajdonosának, Borkó Károlynak, hogy mindig szívesen fogad minket a kutatások alkalmával a területén.

Felhasznált irodalom:

Zoltán Fekete: Ein spätbronzezeitlicher Depotfund aus Kisvárda-Sziget. A Jósa András Múzeum Évkönyve 44 (2002) 47-55.