olaj, vászon, 64×84 cm (mindkét festmény)
jelzés nélkül
gyarapodási szám: 313

Somogyi Rezső nevét mindenki ismeri Kisvárdán. A néhai gyógyszerésznek kultusza van a városban, utcát és iskolát neveztek el, könyveket írtak róla, emlékét ápolják.

Somogyi Rezső 1828. november 22-én született Kisvárdán. A keresztségben a Rudolf nevet kapta, melyet évtizedekkel később ő maga változtatott Rezsőre. Apja, Somogyi János patikus, a Szepességből telepedett Kisvárdára, anyjával Zboray Máriával együtt, ahol 1818-ban megalapította a város első patikáját, az Arany Oroszlánt.

Somogyi Rudolf középiskoláit Kassán végezte, majd a pozsonyi Jogakadémián tanult. 1848 márciusa Pozsonyban érte, ahol jurátusként részt vett az utolsó rendi országgyűlésen, melyről leveleiben részletesen beszámolt szüleinek. A gyorsan pörgő forradalmi események közepette tanulmányait megszakítva hazautazott, és aggódó szüleinek akarata ellenére csatlakozott a honvédseregekhez, melyek oldalán végigharcolta a forradalmat, főhadnagyi rangot érve el. A szabadságharc bukása után más országtájakon bujdosott, jogászi pályáját nem folytathatta. Végül hazatérhetett és a családi hagyomány folytatójaként a gyógyszerészi pálya mellett döntött. Bécsben lett patikus, a három év gyakornokságot apja gyógyszertárában töltötte le, melyről Somogyi János pecsétes, kézzel írt dokumentumot állított ki. (Ez a Rétközi Múzeum tulajdonába került adományként.) 1852-ben vette át apja gyógyszertárának vezetését.

A következő évtizedek arról tanúskodtak, hogy Somogyi, aki a kisvárdai passzív ellenállás egyik vezetőjeként a Bach-korszakban németes hangzású Rudolf keresztnevét Rezsőre változtatta, nemcsak kiváló patikus, hanem egy öt nyelvet beszélő nagyműveltségű közösségi ember, polihisztor volt. Elemi iskolát szervezett, ingyen telket adott a polgári fiúiskola részére, tagja volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak, a helyi képviselő testületnek, a Megyegyűlésnek, elnöke a Kisvárdai Kaszinónak, alelnöke a Kisvárdai Takarékpénztárnak.

Amiről külön érdemes szólni, és ami egy múzeum számára talán a legfontosabb és legérdekesebb, hogy Somogyi Rezsőnek volt régészeti tevékenysége is. Jósa András múzeumalapító és vármegyei főorvos barátjaként tagja volt a megyei Régészeti Egyletnek, szerzője több régészeti témájú írásnak, hozzáértő és kitartó gyűjtője a megye régészeti leleteinek. Értékes, egész Szabolcs megyére kiterjedő régészeti gyűjteményét a megyei múzeumnak adományozta. A szabadságharc tárgyi emlékeiből álló gyűjteménye az aradi múzeumba, könyvei pedig – végakarata szerint – a Kassai Nemzeti Múzeumba kerültek.

Ezt a két festményt, amely 2025 júliusában a hónap műtárgyaként szerepel a Rétközi Múzeumban, 2025. április 24-én, dr. Kirilly Dénes, Somogyi Rezső ükunokája adományozta a Rétközi Múzeumnak, a fent említett, Somogyi gyakornokságának igazolásáról szóló pecsétes dokumentummal együtt. Az átadás ünnepélyes körülmények között, a kisvárdai Városházán történt, a közvetítő pedig, aki felkutatta és lehetővé tette azt, hogy ez a három tárgy a Rétközi Múzeum gyűjteményét gyarapítsa, Néző István könyvtáros-helytörténész, a Kisvárdai Városszépítő Egyesület elnöke volt.

A két festmény Somogyi Rezső szüleit, Zboray Máriát és Somogyi János ábrázolja. Két tipikus XIX. századi portréról van szó, melyeknek alkotóit nem ismerjük, de kétségkívül egyszerre, egyidőben, megrendelésre készült darabokról van szó, melyek a kor kánonjai szerint készültek. (Akár Barabás Miklós is festhette volna.) Vakrámára feszített vászonra, olajjal festett portrékról van szó, olyanokról, melyek tulajdonképpen az első műtermi fotográfiák elődjei. Az alanyok, a hölgy és az úr ülnek, szembenéznek az alkotóval, kezük az ölükben. Ruhájuk ünnepi fekete, melyet a hölgynél a kép függőleges fővonalában a fehér főkötő, fehér gallér és – a kép alján – a jobb kézben tartott fehér zsebkendő ellenpontoz. A férfiportré esetében a fehér mellény és nadrág teszi ugyanezt. A kéz és az arc igyekszik eleven, enyhén rózsaszínes lenni, a háttér egyszínű, sötét, csak a fejek körül világosabb valamivel. Somogyi János portréjánál látszik a szék támlája és karfája is. Zboray Mária ezen a képen egy átlagos középkorú úrhölgy, Somogyi János pedig egy bajuszos szigorú, jó családból való úriember benyomását kelti. Fényképezőgép elé is így ültek volna, hogy dagerrotípia készüljön róluk. A festmények tisztításra és restaurálásra szorulnak, de mint új szerzemények a nagyközönségnek így is bemutathatók.

Felhasznált irodalom:

Néző István: Somogyi Rezső emlékkönyv. Kisvárdai Városi Könyvtár, Kisvárda 1998.

Kirilly Dezső – Zalai Károly: Somogyi Rezső 1828–1907. In: Gyógyszerészet 43. Budapest 1999. március., 164–166.

Néző István – Szeifried Zoltán: Élet-rajzok. Kisvárdai történelmi mozaik XIX. század közepétől a közelmúltig. Örökségünk Könyvkiadó Kft., Kisvárda 2016.