2012-ben három aranytárgy, egy rézvéső, egy kovapenge és egy csiszolt kőbalta került elő Pap határában. A tárgyakat a megtaláló a Rétközi Múzeumba hozta, így, a leletbeszolgáltatásnak köszönhetően, régészeti gyűjteményünk egy értékes leletegyüttessel gazdagodott.

Az aranytárgyak a középső rézkori Bodrogkeresztúri-kultúrához köthetőek és a Kr.e. 4000–3600/3500 közötti időszakban voltak használatban. A három aranylelet három különböző tárgytípust képvisel. Az egyik tárgy egy átfúrt függesztőtaggal ellátott úgynevezett karikás aranycsüngő. A trapéz alakú függesztőtagon négy lyuk, középen pedig két domborított kis dudor figyelhető meg. A csüngőt vizsgálva nem nehéz felfedezni, hogy a tárgy emberi alakot formál, a kutatás szerint stilizált női alakot utánoz. A másik aranytárgy a kúp alakú csüngők típusába tartozik. Ez vékony lemezből készült, alsó részén a lemez vissza van hajtogatva, a hajtogatás felett vékony barázdák díszítik. A harmadik aranytárgy egy vékony aranyhuzalból tekercselt karika, amelynek átmetszete négyszögletes alakú.

A Papon előkerült aranytárgyak a rézkori csüngők csoportjához sorolhatók. Általában sírokban vagy kincsleletekben kerülnek elő, így nem minden esetben figyelhető meg a használatuk pontos módja. A temetkezésekben az aranycsüngők a leggyakrabban a halottak koponya, nyaki vagy mellkasi tájékán fordulnak elő. A pontos lelőkörülményekkel dokumentált sírok alapján pozíciójukat tekintve feltételezhetjük, hogy szerves anyagra rögzítve, eredetileg a hajat, a fejet és a felsőruházatot díszíthették. Sajnos a papi példányok pontos lelőkörülményeit nem ismerjük, így csak feltételezhetjük, hogy egykor hasonló módon viselhették ezeket is.

Az újkőkor végén, a Kr. e. 5. évezred táján jelentősen megváltoztak a Kárpát-medence klimatikus viszonyai. A hűvösebb korszak a természeti környezet átalakulását eredményezte, ami miatt a földművelésről az állattartás irányába tolódott el a hangsúly. Ez az az időszak, amikor először jelent meg az iga, valamint az állatok által vont kocsi használata. Az új gazdálkodási mód rövid idő alatt társadalmi különbségeket eredményezett, amelyek felfedezhetőek a temetkezésekben is. A presztízs kifejezésére aranyat és rezet kezdtek használni, így ezek felhasználása és megmunkálása eredményeként jött létre a valódi, módszeres fémművesség. Valószínűleg feltűnő és érdekes volta miatt kezdték el a rezet gyűjteni, majd a korai kísérletezgetések után a rézkor elejére már tudatos, magas szintű megmunkálással számolhatunk, amely lehetővé tette a rézeszközök nagy számban való előállítását és elterjedését. A réz mellett – közös előfordulásuknak és hasonló olvadáspontjuknak köszönhetően – elterjedt az arany is, mint értékes és rangot kifejező nyersanyag, így gyakran megtalálhatjuk a kétfajta fémből készült tárgyakat egymás mellett a sírokban.

A papi tárgyak további történetéhez tartozik, hogy 2013-ban a Jósa András Múzeum régészei ásatással hitelesítették az aranytárgyak előkerülési helyét. Pap határában ennek során hat gazdag rézkori temetkezés került elő. A sírokban nagyméretű, változatos formájú edényeket, réztárgyakat (véső, fokos, tű) és kőeszközöket tártak fel, további aranyleletek azonban sajnos nem kerültek elő.

A tárgyak gyarapodási száma: 162 (2012).

A karikás aranycsüngő mérete: 2,90×1,75×1,50 cm; a kúp alakú csüngő hossza: 2,30 cm, átmérője: 1,50×1,80 cm; az aranykarika átmérője: 2,00 cm, magassága: 1,80 cm.

Felhasznált irodalom:

A rézkor. In: MRE. Magyar Régészet az Ezredfordulón. Főszerkesztő: Visy Zsolt, Budapest 2003, 123–137.