2019-ben, Kisvárda határában a stadion mellett, a Gilisztás lelőhelyen egy népvándorlás kori település részletét tártuk fel. A megtalált jelenségek a korai szláv kultúrához köthetőek és a 6–7. század fordulójára keltezhetőek. A településhez tartozó egykori lakóépületek egyikében egy kerámiaedény került elő teljes épségben, amely szokatlan módon a ház tapasztott padlójába volt félig mélyítve. Az edényt a tűzhely maradványai mellett találtuk.

Az edény kézzel formált, igen durva kivitelű és vastag falú példány. Díszítés nincs a felületén, belseje kormos, égett. Egy kisdarab állatcsont töredék volt benne. Magassága 26 cm, szájátmérője 17,2 cm, a legnagyobb szélessége – az edény hasánál – 23 cm. A feltárt kisvárdai szláv településről nem került elő más, épségben megmaradt darab, így ez az egyetlen egész edény. Egyszerűsége ellenére nagyon jellegzetes, ugyanakkor igen gyakori kerámiája a korai szláv településeknek, az úgynevezett Prágai-típusú kerámia csoportjába tartozik.

A leletet a feltárt település teszi igazán érdekessé. Kisvárda határában olyan jelenségeket találtunk, amelyek leginkább csak a Felső-Tisza-vidékről, Északnyugat-Románia és szórványosan Kárpátalja területéről ismertek. Elnevezésük nem egységes, a kultúra hordozói nagy valószínűséggel a korai szlávok lehettek. Településeik sok hasonlóságot mutatnak egymással: lakóházaik általában kisméretűek és négyszögletesek, javarészt csekély mélységűek. Sok esetben jellemző rájuk a fő égtájakhoz való tájolás. A házak bejárata ritkán figyelhető meg, kemence vagy tűzhely azonban sokszor tartozik az épületekhez. Kisvárdán 11 korai szláv házat tártunk fel és majdnem mindegyikhez tartozott valamilyen tüzelőberendezés. A kemencék készülhettek agyagból tapasztással, illetve kőből is. A lakóházak magasabb száma ellenére a Kisvárdán előkerült leletanyag igen gyérnek, töredékesnek mondható és egy nagyon szegényes életmódra utal, amely egyáltalán nem lehetett könnyű a mocsár partján.

A fent említett területeken feltárt települések lakossága összességében nem lehetett számottevő. Egyes vélekedések szerint az avar kor elején kerültek a szlávok kis számban ezekre a területekre, mégpedig áttelepítések révén, és rövid ideig határvédő szerepet töltöttek be az avar birodalom perifériáján. Ez részben megmagyarázná a települések feltételezhetően rövid ideig való létezését, de Kisvárda esetében felmerülhet egy természetföldrajzi értelmezés is. A kifejezetten vizenyős területet, ahol a település is elhelyezkedik, a Tisza szabályozásáig rendszeresen öntötték el árvizek, és jóval magasabban volt a talajvíz szintje a mainál. Felvetődik tehát a lehetőség, hogy egy szárazabb időszakban megtelepültek ezen a kissé magasabb részen, azonban egy nedvesebb időszak beköszöntével fel kellett hagyniuk a településüket, és új helyet keresniük az életre.

Kisvárda területéről a fentebb ismertetett településen kívül további kettő is feltárásra került, így környékünk története jelentős adatokkal bővült a népvándorlás korából.

Felhasznált irodalom:

Pintér-Nagy Katalin: A Pácin-Szenna-domb lelőhely VI–VII. századra datálható teleprészletének lakóépületei. In: „Vadrózsából tündérsípot csináltam”: Tanulmányok Istvánovits Eszter 60. születésnapjára. Szerkesztette: L. Nagy Márta és L. Szőlősi Katalin. Nyíregyháza 2017, 491–503.

Samu Levente: A Felső-Tisza-vidék 6˗7. századi településtörténetének kérdései, különös tekintettel a „korai szláv” problematikára. In: ALTUM CASTRUM 9. Hadak útján XXII. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXII. konferenciája, Visegrád, 2012. október 2–4. Szerkesztette: Merva Szabina, Visegrád 2017, 153–172.