A hónap műtárgya sorozatunkat májusban a régészeti gyűjteményünk egy frissen restaurált együttesének bemutatásával folytatjuk. Gyűjteményünket számos módon gyarapíthatjuk, ennek egyik módja, amikor egy beruházáshoz kapcsolódóan kell megfigyelést végeznünk egy munkaterületen. 2024 júniusában Kisvárdán, a Nagyboldogasszony utcában egy lakóház építése kezdődött el, amelynek kivitelezése régészeti megfigyelés keretében zajlott. Ennek során embercsontok kerültek elő, majd egy kiemelkedően gazdag, a bronzkor korai időszakára (Kr. e. 2700/2500 körül–1900/1800) keltezhető sírt tártunk fel, amelynek leleteit alább ismertetjük.

A síregyüttes viszonylagos épségben vészelte át az elmúlt évezredeket, a váz csontjai azonban sajnos nagyon rossz állapotban maradtak fenn. Mivel a terület korábban is beépített volt, a sír már az előző évtizedekben bolygatás áldozatává vált, melynek következményeként a koponya a vázcsontoktól távolabb, összeroppanva került elő, és a felsőtest csontjainak egy része szintén nem volt háborítatlan. Rendkívül szerencsés körülményként értékelhetjük, hogy a halott mellékletei szinte kivétel nélkül bolygatatlan állapotban maradtak fenn az utókor számára.

Az elhunytat bal oldalára fektetve, koponyával ÉK-i irányba helyezték el, zsugorított pozícióban, azaz felhúzott lábakkal. Neme és életkora a későbbi antropológiai vizsgálatok során fog kiderülni. A koponya töredékeinek közelében egy törött, apró bronztárgy darabjai láttak napvilágot. Az első kerámiaedényt a halott medencéjénél helyezték el. Ez egy egyszerű fazék volt, amelynek peremét vékony bevagdalásokkal díszítették, és amely az oldalára dőlve került elő, feltehetően a temetéskor billenhetett el a föld súlya alatt. A 2–4. sz. számú edények a lábakhoz közel voltak elhelyezve, közvetlenül egymás mellett. A második edény egy kisebb méretű, ugyancsak egyszerű fazék, pereme szintén vékonyan bevagdalt. A harmadik edényt két füllel és két kettős bütyökkel díszítették, oldalára vékony, függőleges vonalakat karcoltak. A sír feltárása során az edényeket földdel együtt emeltük ki, így csak a restaurálás során tudhattuk meg, hogy ennek az edénynek a belseje két kis bögrét rejtett. A kisebbik egy egyszerű, füles bögre, amely teljes egészében fennmaradt. A nagyobbik bögre tölcséres nyakú, hasát kannelúrákkal, azaz vájatokkal és kis bütykökkel díszítették, vállán egy sűrűn benyomkodott pontsor fut körbe, amelyet néhol kis vonaldíszek egészítenek ki. Füle sajnos hiányzik. Díszítését tekintve, ez a kis bögre kétségtelenül a leletegyüttes egyik legizgalmasabb példánya. A negyedik edény egy széles szájú, nagyobb méretű, díszítetlen fazék. Az ötödik edény egy vékony, hengeres nyakú amforaszerű, kétfülű edény. Vállát egy vonal díszíti, alatta függőleges bekarcolt vonalak tagolják az edény hasát. Az edényegyüttes legkisebb darabja egy miniatűr, egyfüles, díszítetlen korsócska, amely az elhunytól és a többi lelettől kissé távolabb helyezkedett el, de minden bizonnyal a mellékletek részét képezte.

A Nagyboldogasszony utcai leletek igen nagy jelentőségűek településünk történetében. Az itt található régészeti lelőhelyről már korábban ismertek voltak a római császárkorra keltezhető sírleletek, valamint bronzkori kerámiatöredékek egyaránt, de a korai bronzkorra keltezhető, itt bemutatott síregyüttes egyedülálló a területünkön. Egyrészt a kerámiaedények gazdagsága és változatossága miatt is kiemelkedő a lelet, másrészt pótolhatatlan információkat szerezhettünk azzal, hogy a pontos lelőkörülményeket is meg tudtuk figyelni, illetve rögzíteni a sír feltárása közben.

A síregyüttest az előkerülését követő munkanapon feltártuk, a leleteket elszállítottuk, így a lakóház építése azonnal folytatódhatott.