2024 nyarán a Rétközi Múzeum a MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézettel együttműködve megelőző feltárást végzett Kisvárda határában egy kereskedelmi központ bővítése kapcsán. Az ásatás számos érdekes jelenséggel és lelettel lepett meg minket, így november hónapban egy szinte teljes épségben előkerült kis füles edényt, illetve a feltárást szeretnénk bemutatni az érdeklődőknek.

A bögre, oldalára billenve egy sekély gödör alján feküdt. Pereme kihajló, teste kissé gömbös, egyetlen füle a peremből indul és magasan a perem fölé van húzva. Színe eredetileg fekete, barna foltos, felületére földes szennyeződés cementálódott, ami a restaurálás során fog eltávolításra kerülni. Az edény a késő bronzkori Gáva-kultúra időszakához köthető (Kr.e. 1400/1300 – 900/800). Magassága 8,75 cm, füllel együtt 12,6 cm, szájátmérő: 9,3 cm, aljátmérő: 6 cm.

A terület feltárása már korábban, 2021-ben elkezdődött, amikor a kereskedelmi központ 1. üteméhez kapcsolódóan végeztünk régészeti kutatásokat. Az akkori megelőző feltárás eredményei alapján arra számítottunk, hogy a megismert települési jelenségek folytatódnak majd a 2. ütem területén is. Elvárásaink beigazolódtak, így a közel 1 hektár nagyságú feltárási területen egy újkőkori, középső neolitikus (Kr.e. 5500/5400 – 5000/4900), egy késő bronzkori és egy Kr.u. 6 – 7. századi település nyomaira bukkantunk.

A középső neolitikus településhez nagyméretű és változatos formájú gödrök tartoztak, amelyekből egykor a házakhoz és edényekhez szükséges agyagot nyerték ki, majd később szemetesgödrökként lehettek használatban. Ennek megfelelően leletanyaguk igen változatos volt, állatcsonttöredékek, pattintott kőeszközök és szilánkok, illetve kerámiatöredékek kerültek elő a feltárásuk során. A kerámia edények darabjai között nagyon sok festett töredék is napvilágot látott, ezek a kedvező talajviszonyok miatt maradhattak fenn ilyen nagyszámban és jó állapotban. A korszakhoz köthető egyik legérdekesebb jelenség egy nagyméretű tárolóedény, hombár volt, amit egykor a földbe ástak bele és egy gödöregyüttes részeként került elő. Sajnos az évezredek alatt már csak az alsó része maradt fenn, de a hozzá kapcsolódó gödrök és a festett kerámialeletek feltárásával számos értékes megfigyelést dokumentálhattunk.

A késő bronzkori településrészlet kisebb méretű, kerek gödrökből állt, amelyek a bemutatott füles bögréhez hasonló szép és egész edényeket rejtettek. Jellemzően az ép edények magányosan vagy nagyon kevés egyéb lelettel együtt kerültek a gödrökbe, azonban feltártunk olyan jelenségeket is, amelyek több edény darabjait rejtették és szándékosan helyezték el együtt őket. Ez utóbbiakat a bronzkincsekhez hasonló depókként értelmezi a kutatás.

A legfiatalabb leletek egy kora középkori, 6 – 7. századi település részei voltak és a korai szláv kultúrához köthetőek. Az időszakból egyetlen földbe mélyített házat, néhány gödröt és főként kemencéket tártunk fel. A kemencék változatos kialakításúak voltak, egy a ház részeként került elő, a többi pedig külön állhatott a hozzájuk tartozó hamus gödrökkel együtt. Az előkerült leletanyag leginkább állatcsontokból, illetve kézzel formált edények töredékeiből állt, ezek javarészt a kemencékhez kapcsolódóan kerültek elő. Az itt feltárt jelenségekkel együtt immáron három településrészlet köthető ehhez a korszakhoz Kisvárda területéről.

A feltárt és bemutatott jelenségek számos új információval egészítették ki ismereteinket Kisvárda területének korai időszakából, az előkerült leletek a Rétközi Múzeum régészeti gyűjteményét gyarapítják. A terepi kutatásainkat nagy érdeklődés övezte, számos látogató fordult meg az ásatáson, amelyet nagyon köszönünk!

A feltáráson részt vettek: Kalli-Tutkovics Eszter (Rétközi Múzeum) és Kalli András (MNMKK MNM NRI) régészek, Karsainé Hanusi Erzsébet geodéta (MNMKK MNM NRI), Purgel Miklós régésztechnikus, Bacskai Zoltán, Eszenyi Jenő, Kovalcsik András, Kun László, ifj. Nagy Zoltán múzeumi önkéntesek, Kovács István (Háda Kft.) és az ásatási csapat Pátroha és Rétközberencs településekről. Munkájukat ezúton is köszönjük!