A Rétközi Múzeum gyűjteményében őrzött számos képeslap között legritkábbak azok a példányok, amelyek által egy közismert épület, vagy ikonikus hely belső terébe nyerhetünk bepillantást. A szeptemberi hónap műtrágyaként bemutatni kívánt darabunk egy igen érdekes képes levelezőlap, ugyanis a méltán híres Sipos Cukrászda belső terét láthatjuk rajta.

A képeslapon ábrázolt cukrászatot és péküzletet a Kisvárdai Lapok tanúsága szerint Sipos Géza a Csillag utca 12. szám alatt nyitotta meg 1905 nyarán. A tulajdonos a megye legelegánsabban berendezett cukrászataként hirdette az üzletét és a képes levelezőlapot vizsgálva efelől nem is lehet kétségünk. Kisvárdai cukrászdáját Sipos Géza számos alkalommal hirdette, a Kisvárdai Lapokon kívül a Nyírvidék hetilap hasábjain is rendszeresen találkozhattak az érdeklődők ínycsiklandó ajánlataival.

Sipos Géza 1871. július 24-én született Nyíregyházán. Cukrászként számos országban megfordult és ezáltal nagy hírnévre tett szert. A nagyvilágnak 17 éves korában vágott neki. Pályája kezdetéről így nyilatkozott: „Budapesten, Gerbaudnál tanultam ki a mesterségemet. Gerbaud, ez a svájci születésű francia 1884-ben jött Pestre, s azóta lendült fel nálunk a cukrászipar. Innen aztán 6 év múlva kimentem dolgozni Abbáziába, majd a Herkulesfürdőben egyenesen József főhercegnek sütöttem. De a vágyam mindig Kelet-felé, az édességek igazi hazájába vonzott. Először a Balkánra indultam. Romániában, az európai hírű bukaresti Capsa cukrászdába kerültem. 1894-ben Károly román király számára udvari cukrászt kértek a Capsától, lehetőleg bécsit. Én ugyan pesti voltam, de azért engem küldtek. Két évig voltam cukrásza a jó öreg Károly királynak, aki nagyon sokat dicsért. Feleségét, Carmen Sylvát, az írónőt szintén személyesen ismertem.”

Innen Konstantinápolyba ment, ahol az európai városnegyedben nyitott egy cukrászdát Pera néven. Pestről hozatott munkásokkal dolgoztatott, és állandó szállítója volt az angol, német, spanyol, orosz és osztrák-magyar nagyköveteknek. Az uralkodótól is megrendeléseket kapott. Az Oszmán Birodalom fővárosában találkozott 1896-ban Gárdonyi Gézával, aki akkoriban éppen anyagot gyűjtött az Egri csillagok megírásához. Sipossal együtt járták be a várost. A Pera nagyon jól ment, de öt év után Sipos az üzletet eladta, mert Konstantinápolyban nem talált feleségnek valót. A cukrász ezt követően is Keleten maradt, csakhogy áttette működésének területét Egyiptomba. Dolgozott Luxorban, Alexandriában és Kairóban, ez utóbbi helyen az Angol Cukrászdában. Az üzlet a nyugati, amerikai turistákból élt, de ők csak 3–4 hónapos szezont tudtak biztosítani, és ez a rövid időszak nem nyújtott megfelelő megélhetést. A keleti nyüzsgés után hazatért Nyíregyházára, ahol nem sokáig volt maradása, hamarosan Párizsba költözött. Itt egymás után három nagy cukrászdánál, mint üzemvezető, munkavezető dolgozott. Munkájával aranyérmet is nyert. Párizs után Amerikába ment, New Yorkban a The Marsseilles French Baking részvénytársaság nagy cukrászdájának volt a munkavezetője. Hat hónap után New York előkelő negyedében, a Madison Avenue-n saját cukrászdát nyitott. Amerikában meg is házasodott, felesége egy nagyenyedi magyar lány volt. Négy évig élt az Újvilágban, majd hazatérve eladta nyíregyházi házát és cukrászatot nyitott Kisvárdán. A kisvárdai üzlet nyolc évig működött, de Sipos a forradalmak után ismét külföldre vágyott, s ennek eredménye az lett, hogy három évet töltött megint Párizsban. 1925-ben telepedett le Nyíregyházán, cukrászdát nyitott és képezte a cukrászatot tanulni akarókat. Készített tortát, aprósüteményeket, dióst, mákost, sós és édes süteményeket, jegeskávét, habsüteményt, fagylaltot, farsangi süteményeket, keleti különlegességeket, cukorkát, bonbonokat, brióst, gesztenyepürét, zsúrtortákat, lakodalmi süteményeket, dobostortát, krémes bélest, mignont, december közeledtén csokoládéból virgácsot, Mikulást, szaloncukrot és még sorolhatnánk az édességeket.

A kiváló cukrász 1935. december 5-én, a megyeszékhelyen halt meg. Művelt, angolul, németül, franciául, románul, törökül, arabul beszélő, okos, derűs, szellemes alakja volt mind Kisvárda, mind Nyíregyháza társadalmi életének. Szinte Krúdy Gyula regényeinek hősei közé sorolható.

A képes levelezőlap első oldalán a cukrászda belső tere látható gazdag berendezésével és bőséges kínálatával. A bal felső sarokban lévő kis képen a cukrászda külső része van. A képes levelezőlap hátsó oldalán az Üdvözlet Kisvárdáról felirat és a Sipos Gáza cukrászdája megnevezés szerepel. A képeslap a kisvárdai Berger Jakab és Társa nyomdájában készült, leltári száma: 66.7.8.

A Rétközi Múzeumban A hónap műtárgya és számos más régi képes levelezőlap továbbra is megtekinthető az Üdvözlet Kisvárdáról! című kiállításunkon, amely városunk 20. század eleji hangulatát hivatott megidézni. Tartsanak velünk!

Felhasznált irodalom:

Egy nyíregyházi cukrász, aki sütött már románnak, franciának, amerikainak, töröknek, görögnek és arabnak. Nyírvidék, 1927 (XLVXIL. évfolyam) 223. szám, 3–4.

Néző István–Szeifried Zoltán: Élet-rajzok. Kisvárdai történelmi mozaik. Kisvárda 2016.