A húsvéti tojás húsvétra ajándékozott, fogyasztott, esetleg a következő húsvétig megőrzött, általában díszített tojás.

A tojáskultusz végigkísérte az emberiség történetét az őskortól egész napjainkig, szimbolikáját azonban a kereszténység átértelmezte, új tartalommal töltötte meg: a húsvéti tojás a sírjából feltámadó Krisztust jelképezte. A színe hagyományosan piros, amely a vér, az élet és a győzelem színe. Máig területenként eltérő hagyományai vannak, hogy milyen színűnek kell lennie a húsvéti tojásnak. A tojás díszítése, hímzése elsősorban Európa keleti felén terjedt el, és Magyarország egész területén ismert.

 A húsvéti tojás díszítésének egyik legjellemzőbb módja a viaszozás volt, melynek eszközéül az íróka, gica szolgált: fémcsövecskét erősítettek rá egy pálcikára, azzal vitték fel az olvasztott méhviaszt a meleg tojásra. A festőlébe áztatott rész fehér maradt, így a viaszt letörölve a színes tojáson láthatóvá vált a minta. Külön tojásdíszítő eljárás még a tojás aranyozása, ezüstözése. Az írott tojásokra jellemző az egyszerű motívum, a stilizált növényi minta, bár szép számmal találunk rajtuk élethű virágokat is, leggyakrabban szegfűt, árvácskát, tulipánt, hóvirágot, rózsát.

Szintén régi, hagyományos tojásdíszítő módszer a karcolás, melynél tűvel, késsel karcolták rá a megfestett tojásra a mintát. Ez a technika megengedte a nagyon aprólékos kidolgozást, épp ezért megtalálható rajtuk a geometrikus díszítés mellett a virágornamentika, az életkép és az emberábrázolás is.

A 20. század fordulója tájékán a szomszédos népeknél kezdett elterjedni a savas-maratásos technika. Az egyszínűre festett tojásra savba mártott hegyes fapálcikával, libatollal írtak virágbokrokat, indákat, koszorúkat, geometriai ornamentikát, iparművészeti tárgyakról átvett mintákat.

Az egyik legrégibb és legegyszerűbb módszer a tojás díszítésére azonban a különböző festőnövényekkel való egyszínűre festés. Pirosbarna, barna, téglavörös színt adott a hagymahaj és a sárgabab, sárgát a szárított sáfrányvirág, zöldet az áztatott búza levele, pirosat a bárányvér és a berzseny. Az egyszerű festés közkedvelt módja a levélrátét volt. Ezen technika alkalmazásakor a megfőzött tojásokra apró levélkéket raktak, például petrezselyem, bürök, salátaboglárka levelet, ezeket eres oldalukkal felülre fektetve helyezték el, és harisnyaszárral szorosan rákötötték a tojásra, majd egy-két órára festőlébe helyezték. A festékből kivéve a levél kontúrja, erezete szépen láthatóvá vált. A leggyakrabban használt színező a hagymahaj volt.

A Rétközi Múzeum hímes tojásainak egy része, mindösszesen 20 darab, 1978-ban Makay Lászlóné ajándékaként került az intézménybe. A tojások Kisvárda és környékéről valók és viaszozással készültek. A Múzeum hímes tojásainak másik része, 23 darab, 2004-ben vásárlás útján került az intézménybe, Balogh Ernőné Szabó Róza, tiszakanyári tojásíró asszonytól.

A fotókon látható tojások a következők:

„Majorannás” hímestojás, fekete alapon fehér konturozású, a hím rózsaszínnel van kitöltve. Mérete: 5,6 cm. Leltári száma: 78.7.2.

 „Szegfűs” hímestojás, fekete alapon, fehér konturozású, a hím rózsaszínnel kitöltve. Mérete: 5,8 cm. Leltári száma: 78.7.3.

„Szegfűs” hímestojás, a hím sötétzöld alapon van, a szirmok rövidebbek. Mérete: 6 cm. Leltári száma: 78.7.4.

„Tulipános” hímestojás, a hím sötétbarna alapon látható, fehér konturozású rózsaszínnel kitöltve. Mérete: 5,8 cm. Leltári száma: 78.7.6.

Hímes tojás fakó piros alapon, viaszolt fehér stilizált virágminta, túloldalán ugyanaz fejjel lefelé. Mérete: 5,6 cm. Leltári száma: 2004.5.5.

Hímes tojás piros alapon, viaszolt seprűs-spirálos minta, két hosszanti oldala nem egyforma. Mérete: 5,6 cm. Leltári száma: 2004.5.6.

Hímes tojás piros alapon, viaszolt seprűs-spirálos minta. Mérete: 5,6 cm. Leltári száma: 2004.5.7.

Hímes tojás piros alapon stilizált fehér szegfű minta, túloldalán ugyanaz fejjel lefelé, egyik szegfűn viasz pötty nyoma. Mérete: 5,8 cm. Leltári száma: 2004.5.15.

Hímes tojás piros alapon stilizált fehér szegfű minta, túloldalán ugyanaz fejjel lefelé Mérete: 6 cm. Leltári száma: 2004.5.22.

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

Felhasznált irodalom:

Ratkó Lujza: A vallási élet és az ünnepi szokások tárgyai. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népművészete. Szerkesztette: Ratkó Lujza, Nyíregyháza 2014, 644–654.

Magyar néprajzi lexikon. Szerk. Ortutay Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest 1977–1982.