mérete: hossza: 78 cm, szélessége: 22,3 cm, magassága: 15,5 cm

leltári száma: 69. 9.1-2.

A karácsonyi étkek között kitüntetett szerepe van a halnak. Hal nélkül sokhelyütt elképzelhetetlen az ünnep. Térségünkben az elfogyasztott halak legnagyobb részét természetesen a Tiszából fogták. Az ünnepi asztalra leggyakrabban a következő halfajták kerültek: csuka, potyka (ponty), dévérkeszeg, kárász, süllő, sigér (sügér), csík és tat (compó), amit cigánypontynak is neveztek. Harcsát és kecsegét ritkábban, inkább csak az árvizek idején fogtak a kint maradt vizekből.

Régen a kifogott halak nagy részét áruba bocsátották, ugyanis a rétközi fogás igen kelendő és keresett volt a távolabbi vidékeken is. A Nyírség községein kívül Debrecenbe, Hajdúnánásra, Hajdúdorogra, Hajdúböszörménybe, illetve Egerbe, Munkácsra, Nagykárolyba, de még Nagyváradra is szállították, mi több, ez utóbbi volt a legjelentősebb piaca a rétközi halaknak. A leginkább kedvelt és keresett hal a csuka volt, ezt követte a ponty, majd a kárász.

A halak szállítását az időjárási körülményekhez és útviszonyokhoz alkalmazkodva oldották meg. Hordókba, kádakba, kasokba, ládákba helyezték és szekereken fuvarozták el. A kasokba és a ládákba hűvös idő esetén harmatos füvet, vagy vizes nádat helyeztek és ebbe fektették el a halakat. A hordókban és kádakban víz volt és a fogást ebbe öntötték bele. Enyhe időben jég közé helyezték és úgy szállították el a halakat.

1969. december 14-én, Makay László, a Vármúzeum igazgatója, kilenc tárgyat vásárolt Dajka Béla anarcsi lakostól. A tárgyak a Czóbel hagyaték részét képezték. Közöttük volt ez az ovális alakú, réz halsütő tál is, amely fedőjével együtt, teljes épségben maradt ránk. A tál két végén és a fedőn középen kovácsolt vasfogó van. A halsütőt valószínűleg kemencében – vagy nagyobb sütőben – sült hal elkészítésére használták.

Mivel a csuka minden időben kedvelt tiszai fogás volt, valószínűsíthető, hogy ebben a halsütőben is sült csuka karácsonykor a Czóbel-kúrián. A következőkben egy régi rétközi recepttel és egy Czóbel Minka verssel kívánunk mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt!

Töltött csuka sütve

Elkészítésének egyszerűbb módja a következő volt. A csuka megvagdalt húsához kenyeret és sót tettek. Ezek keverékét a hal bőrébe tömték. Ha azonban kedvükre készíthették el, úgy a csukahúshoz még sódarhúst (sertés sonkáját), szalonnát, búzalisztet, tojást, fokhagymát, borsot és sót tettek. A csuka fejét nyúzatlanul töltötték meg. Lábasba tették, vizet töltöttek rá s megfőzték. A csukát a lábasból fél-fővésben kivették, tepsibe helyezték, olajat, vagy zsírt tettek alá s pirosra megsütötték. Az olajban sütött hal keményebbre sült. Ezt jobbnak tartották.

Amikor az előbb leírt főzetből a töltött halat kivették, a lébe gombódát, (vagdalt tésztát) vetettek, s tovább főzték. Ez volt a halleves gombódával.

A recept forrása - Nyárády Mihály: A Rétköz régi halászata (I-II.). Ethnographia XLIX. (1938) 156–174, 380–394.

Czóbel Minka

Karácsonyéj

Csillagról csillagra szép
Angyallelkek szállnak,
Megváltás hirét viszik
Széles e világnak.

Arany csillagfény alatt
Elsimúló hangok:
Zúgnak távol tornyokból
Éjjeli harangok.

Sötét kék ég alapján
Rezgő csillagfénybe',
Keskeny sarló - holdvilág
Aranysárga fénye.

Ide-oda reng a fény,
Mintha bölcső lenne,
Szűz Mária ringatja
Kis Jézuskát benne.