olaj, rétegelt lemez, 40×50 cm,

jelzés jobbra lent: DB 1944

leltári száma: 1991. 9. 3.

Diószegi Balázs (1914–1999) és Kisvárda kapcsolata Makay László múzeumalapító személyének köszönhető. Az 1970-es évektől kezdve baráti kapcsolatban voltak és élénk levelezést folytattak. A művész 1971 őszén Nagy Sándorral együtt állított ki Kisvárdán, és 1987 szeptemberében egy olyan Diószegi kiállítás nyílt meg a Rétközi Múzeumban, amelyet az akkori igazgató, Fehérvári Béla, állandónak tekintett és akként is jelentett feletteseinek.

1989 májusában Diószegi egy jelentős mennyiségű nyírségi vonatkozású festményt és grafikát ajándékozott a kisvárdai Rétközi Múzeumnak. Az adományozó nyilatkozatot Kiskunhalason írták alá, 1989. május 3-án. A dokumentum bevezető részében Diószegi Balázs ekképp indokolta döntését: „Alulírott a Rétközi Múzeumnak ajándékozom a mellékelt jegyzékben felsorolt festményeket, grafikáimat és szobromat. Az adományozás indítéka: pályafutásom jelentős szakasza kötődik Szabolcs-Szatmár megyéhez. Kisvárdai kiállításom (1987–1989) meggyőzött arról, hogy képeimet hozzáértéssel és megbecsüléssel kezeli a múzeum. Ezért – főleg az e vidékhez, a megyéhez kapcsolható munkáimat a Rétközi Múzeumban szeretném véglegesen elhelyezni. Garanciának a múzeum már említett magatartását, valamint Makay László nyugalmazott múzeumigazgató személyét tekintem.” A kisvárdai múzeum Diószegi anyagának ez az adomány képezte a legjelentősebb részét, de Makay László az adományozást megelőzően is vásárolt már festményeket a művésztől. A Zsuzsi néni varjakkal is az 1989-ben adományozott alkotások között volt.

Ez a festmény Diószegi korai, nyíregyházi korszakából való. Ez az a korszak, amikor a művész érdeklődése egyre határozottabban fordul a paraszti lét, a falusi szegénység felé, és elindul az „utolsó magyar parasztfestő” útján. A képen sárga falú parasztház udvarán egy fekete kendős falusi öregasszony lépked, nehézkesen, nehéz terhet – tele vödröt – cipelve. Mögötte kopár fa, mely alatt három varjú csipkedi az elhullt magvakat a földről, míg két társuk fentről, az ágak közül figyeli őket. Diószegi későbbi, állandó motívumai közül kettő itt jelenik meg először: a varjú és a csonkolt fa. A tér kialakítása egyszerre intim és monumentális. A szűk kivágás adja az intimitást, a varjak jelenléte azonban többet sejtet, átemeli a szemlélőt egy nagyobb, általuk látható és bejárható térbe. Ezt az érzést csak erősíti a színek kontrasztja. A majdnem fehér fatörzs és a varjak mélysötétje előrevetíti Diószegi későbbi feketéjét, fekete-fehér ellenpontozását, valamint az egyszerűsítést, az absztrakció és a narratív jelentés határzónájának keresését. A Zsuzsi néni varjakkal többféle értelmezést is kínál, de egy tágabb, szimbolikus értelmezésben a varjú itt az ember és természet szimbiózisának jelképe. Diószegi nem egy szokványos parasztudvart ábrázoló zsánerképet festett. A varjú, mint szimbólum, a színhasználat, a kompozíció egyaránt felvillantja a művész későbbi, kiforrott világát, a fekete által uralt saját mitológiát.

Diószegi Balázs (1914–1999)

Diószegi Balázs 1914. november 16-án született Kunszentmiklóson. Elemi iskoláit és a gimnáziumot szülővárosában végezte. 1933-ban érettségizett és még abban az évben felvették a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára. 1938-ban szerzett középiskolai rajztanári diplomát.

Tanári állásokat vállalt Debrecenben (1938–1939), Miskolcon (1940-1941), Újvidéken (1941–1943). Hosszabb időre a Nyíregyházi Állami Tanítóképzőben (1943–1957) állapodott meg. 1957-ben Kiskunhalasra költözött, itt bontakozott ki a maga teljességében művészete.

Életében számos hivatalos elismerésben részesült. Ezek közül a legjelentősebb az 1980-ban elnyert Munkácsy-díj. Kiskunhalas városa Pro Urbe (1980) díjjal tüntette ki és díszpolgárává választotta (1998). Életében több mint 50 egyéni kiállításon mutathatta be műveit.

1999. február 1-én, Kiskunhalason hunyt el.