akvarell, papír, 30×35 cm,
jelzés jobbra lent: Diószegi 948
gyarapodási száma: 312

2022-ben A hónap műtárgya sorozatunk keretében három Diószegi Balázs festménnyel – Zsuzsi néni varjakkal, Tejesasszonyok, Ruszin ház – kezdtük el a képzőművészeti gyűjteményünk különleges darabjainak bemutatását, melyeket 2023-ban a Nyíregyházi fiákeres, majd 2024-ben a Nyíregyházi utca követett. Úgy gondoltuk, hogy ezzel az öt alkotással le is zártuk Diószegi Balázs nyíregyházi korszakának első évtizedét, de nem így történt. Azért nem, mert a 2025-ös esztendő elején, a véletlen folytán gyűjteményünk egy újabb Diószegi festménnyel, ezúttal egy 1948-as akvarellel gyarapodott, és a hónap műtárgyai között mindenkor előnyt élveztek és élveznek az új szerzemények.

Az 1948-as esztendő az az év volt, amikor a politikai hullámverésnek nagyon kitett, Diószegi Balázs által is alapított „Szabadiskola” (hivatalos nevén a Bessenyei György Képzőművészeti Népfőiskola) megszűnt, de az ő vezetésével képzőművészeti szakkörként működött tovább. A változás, legalábbis kezdetben, valószínűleg nem befolyásolta Diószegit, a korrigáló tanárt és kiváló nevelőt. Továbbra is meghívta tanítványait a műtermébe, hosszú beszélgetéseket folytatott velük, igyekezett egy tágabb körű, átfogó művelődési igényt ébreszteni bennük, és amikor korrigált, azt úgy tette, hogy senkire nem erőszakolta rá saját szemléletét.

Ennek az 1948-as esztendőnek, amikor még ki kellett tartani, ennek a terméke ez a templomokat ábrázoló akvarell, amely minden bizonnyal egy technika bemutatása, egy ujjgyakorlat volt, a korrigáló tanár alkotása. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy a mester vízbe mártja a papírt, majd széles, gyors ecsetvonásokkal ráviszi alul a két sor sötét és két sor világoskéket, a festék megfolyik, de épp csak annyira amennyire kell ahhoz, hogy egy magaslat hatását keltse, a sötétkékből kerül a kép közepére is kétoldalt, majd egy kevés fentre, de itt már valamivel halványabban, az eget szimbolizálva. Az égen bal felől, mintegy ellenpontozva a sok kéket, egy pirosas csík húzza meg magát. A kép közepét két templom uralja, két egymással furcsán szembenéző templom, egy magas halványpiros falú, három barna ablakkal, és egy kis halványkék, melyre fentről néz a nagy, és melynek meleg színei mintegy ellenpontozzák a sok kéket, fókuszba gyűjtve a fényeket. A fókusz élezésének kedvéért a nagyobbik templom oldalában egy rikító sárga paca van, talán virággrupp. A két templom megfestésekor a mester hagyta már egy kicsit száradni a papírt, mert élesebb vonalakra, tisztább kontúrokra volt szüksége. Ha eltávolodunk egy kicsit a képtől, akkor két templomot látunk egy domboldalon, a körülöttük villódzó kékek néha kicsit türkiznek is tűnnek a mélyükön egy kis zölddel, és érezzük, hogy bármennyi idő alatt, bárkiknek is készült ez a kis akvarell, azokban a templomokban lakik valaki.  

Az akvarell ifjabb Porzsolt Istvántól került a kisvárdai Rétközi Múzeum tulajdonába. A festmény a családi hagyaték része volt, nevezetesen idősebb Porzsolt Istvánnak (1910–1986) adta ajándékba maga a mester, Diószegi Balázs, 1948. december 23-án. (Azért tudjuk ilyen pontosan a dátumot, mert Diószegi hátul a paszpartura azt írta, hogy: „Névnapi ajándékul szeretettel. Diószegi Balázs. 1948. dec. 23.”) Id. Porzsolt István 1933-tól a Nyíregyházi Református Tanítóképző tanára, 1938-tól pedig igazgatója volt és az is maradt egészen 1959-ig. (Az intézet 1948-tól Állami Tanítóképző Intézetté lett.) 1959 után a felsőoktatásban tevékenykedő id. Porzsolt István kiemelkedő pedagógusa volt Nyíregyházának, 2000-től közoktatási ösztöndíj viselte a nevét. Ifjabb Porzsolt Istvánnak gyerekkori emlékei vannak Diószegi Balázsról, hisz a Szabadiskola tanárai és diákjai közül sokat megfordultak abban a szolgálati lakásban, ahol a család lakott – a Tanítóképző udvarán. Ennek a képnek a születésére nem emlékszik, hisz akkor még csak kétéves volt, de magára Diószegire, a mesterre igen.  Az akvarellt a Rétközi Múzeum tőle vásárolta meg 2025 márciusában.

Diószegi Balázs (1914–1999)

Diószegi Balázs 1914. november 16-án született Kunszentmiklóson. Elemi iskoláit és a gimnáziumot szülővárosában végezte. 1933-ban érettségizett és még abban az évben felvették a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára. 1938-ban szerzett középiskolai rajztanári diplomát.

Tanári állásokat vállalt Debrecenben (1938–1939), Miskolcon (1940-1941), Újvidéken (1941–1943). Hosszabb időre a Nyíregyházi Állami Tanítóképzőben (1943–1957) állapodott meg. 1957-ben Kiskunhalasra költözött, itt bontakozott ki a maga teljességében művészete.

Életében számos hivatalos elismerésben részesült. Ezek közül a legjelentősebb az 1980-ban elnyert Munkácsy-díj. Kiskunhalas városa Pro Urbe (1980) díjjal tüntette ki és díszpolgárává választotta (1998). Életében több mint 50 egyéni kiállításon mutathatta be műveit.

1999. február 1-én, Kiskunhalason hunyt el.