olaj, rétegelt lemez, 100×80 cm,

jelzés jobbra lent: Diószegi

leltári száma: 1991. 9. 18.

Diószegi Balázsról és a művész Kisvárdával való kapcsolatáról a márciusi hónap műtárgya kapcsán már részletesen írtunk. A júniusi hónap műtárgya ismét egy Diószegi festmény – az 1943-as Tejesasszonyok.

Ez a kép is Diószegi korai, nyíregyházi korszakából való. Ez az a korszak, amelyben megfér egymás mellett a kontúros, monumentalitásra törekvő rajz, a lazúros akvarell és az 50 cm-nél nem magasabb kisplasztika. Az egyszerűsítés, a tömbszerű vizuális egységek azonban egyre nagyobb teret kapnak a művésznél, és már ezen az 1943-as képen tetten érhető ez a törekvés. Diószegi már ebben egészen közel jut az absztrakt képkompozíció szemléletéhez, de a határt még nem lépi át, a kép megőrizi a figurativitását.

Egy ruháiba burkolódzó, fekete csizmás asszony jön velünk szemben a képen. Alakja súlyos, tömbszerű, a kép szűk kivágásának köszönhetően majdnem kitölti annak egészét. A kompozícióban ellenpontozásként jelenlevő két barna fatörzs és a távoli, ellenkező irányba haladó öregasszony másodlagossá, alig észrevehetővé válik. A teljes figyelmünk erre a nehéz terheket cipelő, sötét kontúrokkal körberajzolt asszonyra irányul, akinek az arcát beárnyékolja a hatalmas fekete kendő. Ezen a képen már jelen van a későbbi parasztfestő szimbolikája: kevés színnel, széles ecsetvonásokkal közelképként megfestett, a befogadhatóság végső határa felé tartóan leegyszerűsített alakok, melyek a paraszti lét sűrített lényegeként jelennek meg, annak művészi kifejeződései. A tejesasszony súlyos alakján látszik, hogy nem kószál, nem sétál, hanem a sorsa által megszabott és rászabott útját járja, amelyben benne van a mindennapi kötelesség végtelen ismétlődése és monotonitása. Korai képről lévén szó, itt még megenged magának néhány színt a festő, a tejeskannák kékje, a hatalmas fekete kendő alól kilátszó piros kötény enyhít valamennyit a közvetlenül az arcunk elé tolakodó alak súlyos feketeségén, de ahhoz nem elég, hogy igazán enyhítsen a zárt paraszti univerzum szűkösségén is. Le- és behatárolt világ ez, melybe nem hatol be a külvilág végtelenje. A Tejesasszonyok korai alkotásként is mintapéldája Diószegi későbbi egyedi szimbolikát alkalmazó, sajátos, küldetéses festészetének, az utolsó magyar parasztfestő világának.

Diószegi Balázs (1914–1999)

Diószegi Balázs 1914. november 16-án született Kunszentmiklóson. Elemi iskoláit és a gimnáziumot szülővárosában végezte. 1933-ban érettségizett és még abban az évben felvették a Budapesti Képzőművészeti Főiskolára. 1938-ban szerzett középiskolai rajztanári diplomát.

Tanári állásokat vállalt Debrecenben (1938–1939), Miskolcon (1940-1941), Újvidéken (1941–1943). Hosszabb időre a Nyíregyházi Állami Tanítóképzőben (1943–1957) állapodott meg. 1957-ben Kiskunhalasra költözött, itt bontakozott ki a maga teljességében művészete.

Életében számos hivatalos elismerésben részesült. Ezek közül a legjelentősebb az 1980-ban elnyert Munkácsy-díj. Kiskunhalas városa Pro Urbe (1980) díjjal tüntette ki és díszpolgárává választotta (1998). Életében több mint 50 egyéni kiállításon mutathatta be műveit.

1999. február 1-én, Kiskunhalason hunyt el.