A közeledő karácsonyi ünnepekhez kapcsolódva A hónap műtárgya rovatunk decemberi darabjaként egy olyan grafikai alkotásra esett a választásunk, amely sokak számára gyermekkori karácsonyok emlékét elevenítheti fel.

A Betlehemezők című tollrajz Szabados István kisvárdai grafikus és fafaragó művész alkotása, amely 2002-ben készült. A kép középpontjában egy betlehemező gyermekcsapat látható, ahogy éppen kilépnek egy házból és kezükben viszik a betlehemet. Jelmezeik és kellékeik igen jellegzetesek: bő nadrág és fehér ing, fejükön csúcsos, csillagos sisak. A kép jobboldalán lévő öregembernek egy pásztorbot van a kezében. A grafika mérete 210×297 mm. Az alkotás része annak a közel 100 darabból álló grafikai sorozatnak, amelyet a művész 2023-ban a Rétközi Múzeum gyűjteményének ajándékozott. (A felajánlásért Szabados Istvánt a Rétközi Múzeum Baráti Köre Egyesület Szeregnyi László-emlékéremmel jutalmazta 2024-ben.)

A grafika a karácsonyi ünnepkörünk egyik régi, népszerű szokását, a betlehemezést ábrázolja. A betlehemezés egy dramatikus játék, amely jelentős előkészületeket és betanulást igényelt, tájanként több típusa is kialakult. Vidékünkön a játék a pásztorok imádásának jelenetére épült, a három pásztor tréfás párbeszédére, évődésére, akik közül az egyik a vénséges, nagyothalló öreg, aki mindent félrehall és ellenkezőleg tesz. Más változatokban a fő jelenet Mária és József szálláskereséshez kapcsolódott, de a napkeleti bölcsek is szerepet kaphattak az ún. Heródes-játékok jeleneteiben. Betlehemezni egykor a legények, férfiak jártak, de az 1960-as évektől, a szokás lassú eltűnésével már inkább csak a fiúgyerekek. A betlehemezés időszaka december 24-től egészen vízkeresztig, január 6-ig tartott, újabban azonban már csak Szentestén, az éjféli miséig jártak. A szokás leginkább a katolikus vidékekre volt jellemző, településenként több csapat is összeállhatott. A játék legfontosabb kelléke maga a betlehem volt, ami kívülről templomot, belülről istállót formázott. A templom egy- vagy kéttornyú volt, de a görögkatolikusok csakis a máriapócsi templomot vették mintául. A betlehem tetejét színes vagy fényes papírral vonták be, a tornyokra csillag vagy kereszt került. Oldala rendszerint fehér volt. Az istállót, Krisztus születésének helyét mohával bélelték ki, közepébe kis jászol volt elhelyezve szalmával, benne a Kisjézust jelképező babával. Körülötte Szűz Mária, Szent József, a pásztorok és néhány állat lehetett még. Mindig égett gyertya a betlehemben, hogy a jelenetet megvilágíthassa, az 1960-as évektől azonban egyre gyakrabban váltotta fel ezt az elemlámpa. A játéknak szerves részei voltak az énekek, a tréfás szöveg és a betlehemezők jelmezei. A kis templomot hordozó kettő vagy négy angyal, illetve a két pásztor ruhája fehér volt, fejükre magas, keresztekkel, csillagokkal, a holddal és a nappal díszített sisakot tettek. A pásztoroknak szöszből készített nagy bajuszuk volt és csörgős bot különböztette meg őket az angyaloktól. A harmadik pásztor, az öreg öltözete nagyban elütött a többiekétől hosszúszőrű subájával és maszkjával, alakja valószínűleg a keresztényég előtti, ősi magyar néphagyományból eredeztethető. A humoros játékot bemutatók mellett egyes településeken jártak „szép” betlehemesek is, akik csak karácsonyi énekeket adtak elő.

A betlehemezés szokásának felelevenítésével és a Betlehemezők című grafika bemutatásával szeretnénk minden kedves Látogatónknak kellemes adventi készülődést, áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánni!

Felhasznált irodalom:

Ratkó Lujza: A vallási élet és az ünnepi szokások tárgyai. In: Szabolcs–Szatmár–Bereg megye népművészete. Nyíregyháza 2014, 662 –666.