1963. november 27-én P. Jánvári Gyula a Kisvárdáról Döge település irányába vezető út bal oldalán szántás során ezüst érméket talált a földben. A lelettel együtt kerámiaedény nem került elő, a kisvárdai Vármúzeumba beszolgáltatott kincs 82 darab érméből állt.

Az ezüstpénzek között 66 darab garas és 16 darab dénár volt. Az érmék pontos megoszlása a következő: 65 darab garas Károly Róbert nevével, 1 darab dénár ugyancsak Károly Róbert (1308–1342) nevével, I. Lajos (1342–1382) nevével 15 darab dénár és Luxemburgi János cseh király (1310–1346) nevével 1 prágai garas. Láthatjuk, hogy az érmék nagy része garas, amelyek kibocsátása Károly Róbert király pénzügyi reformjaihoz köthető.  

Az Anjou-kori pénzverés különleges helyet foglal el a középkori magyar pénztörténetben. A 14. század első felében még megfigyelhetők az Árpád-kori pénzverés jellegzetességei, mint például a gyakori pénzújítás és az ebből fakadó változatos éremképek. A később kibocsátott pénzeken a figurális ábrázolások helyett inkább a címerábrázolások válnak uralkodóvá. Új, addig ismeretlen pénztípusok, az aranyforint és a garas is ebben az időszakban jelentek meg. Megfigyelhetőek ugyanakkor az idegen fizetőeszközök is – mint a Kisvárdán előkerült prágai garas –, amelyek minden tiltás és igyekezet ellenére továbbra is forgalomban maradtak. Bizonyos régiókban, például a mai kelet-magyarországi és erdélyi területeken továbbra is az ezüstrúd élt tovább általános fizetőeszközként. Az aranyforint verése valószínűleg 1325-ben indulhatott meg, amelynek hátterét az akkori viszonylatban kiemelkedő magyar aranybányászat szolgáltatta. Egyes becslések szerint a Magyar Királyság bányái adták Európa aranytermelésének több, mint 3/4 részét. Az aranyforint mellett igény nyílt a dénárnál értékesebb ezüstpénzre, így a magyar területeken a cseh garas mintájára kezdték el a garasokat verni. Károly Róbert garasának előlapján az uralkodó látható trónusán ülve, kezében a jogarral és az országalmával, illetve a MOnETA.KAROLI.REGIS.hVnGARIE felirattal (3. kép), míg hátlapján, a ferdén fekvő magyar-Anjou-címer látható, felette sisakdíszből kinövő struccfővel a hOnOR.REGIS.IVDICIVM.DILIGIT felirattal (4. kép).

A kisvárdai lelet 1337–1343 közötti években kibocsátott érméket tartalmaz, így nagy valószínűséggel 1343-ra, vagy közvetlenül utána keltezhető a földbe rejtésének az ideje. Az elrejtésének okát feltehetően már nem ismerhetjük meg, de mindenképpen egy értékes és ritka kincslelet, amely tovább gazdagítja településünk középkori történetét.

A Kisvárda határában előkerült Anjou-kori érmelelet, mint a hó műtárgya, megtekinthető augusztusban, a Rétközi Múzeumban.

Felhasznált irodalom:

Huszár Lajos: A kisvárdai Anjou-kori éremlelet. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve X. (1967), 85–90.

Tóth Csaba: Pénzverés az Anjou-kori Magyarországon. In: „Múltunk építőkövei…”, Szerkesztette: Csurgai Horváth József – Kovács Eleonóra, Székesfehérvár 2001. 101–122.