Ágy – 2024. október

Fekvésre szolgáló bútor, a magyar parasztházban hosszú ideig az ágynemű tárolására, megóvására használták. A vetett ágy elsősorban vagyonjelző szimbólum, a módosság fokmérője. A felhalmozott ágyneműből alakult ki a magasra vetett díszágy, a vetett ágy. Maga az alvóhely sokáig a földön volt.

A parasztágynak többféle típusa létezett, egyike az ágyszék, a két bakra fektetett deszkából összerakott ágy, melyet nem rögzítettek. Az ágyszék használata egész a jelenkorig megmaradt egyes vidékeken alkalmi fekvőhelyként, néhol gyermekek vagy betegeskedő személyek részére. Másik ismert típusa a dikó (szalmaágy, heverő, priccs), mely lécvázas szerkesztésű könnyű ágy volt, felülete hazánkban gyékénnyel, szalmával, kukoricacsuhéval becsavart vagy beszőtt. Számos adat szól arról, hogy a szalmával befont ágyat, fekvőhelyet sarokba, tűzhely mellé, cselédszobába, istállóba, kevésbé megbecsült helyre állították.

A ma használt ágyaink elődje is ácsolt bútor lehetett, melyet megyénkben szintén dikónak neveztek, leggyakrabban összeütött, rövid lábakon álló, bedeszkázott keretből állt, melyet szalmazsákkal béleltek ki. A források szerint az ácsolt ágy Magyarországon egészen a 15. század elejéjéig előkelő bútor volt.

Magyarországon, ahol a köznépnek sokáig menekülésre készen kellett élnie, érthetően, az ágyneműnek lett nagyobb értéke, a hosszú időn át csak állványnak tekintett ágyat, a parasztcsaládok csak a 18. századtól kezdték illendően kialakítani, hozzáértő mesteremberektől beszerezni. Az ágyon való alvás elterjedése elhozta a különféle pótágyak létesítését is. A 19. század végétől a gyáripari, géppel sokszorosított ágyak már eljutottak falura is.

A Rétközi Múzeum gyűjteményében lévő barnára festett, fenyőfából készült ágyat, más tárgyakkal együtt, Bodrog László kisvárdai lakostól vásárolta meg a múzeum 2002-ben. Az ágy háttámlája magasabb az elejénél, melyen díszítésül egy ovális fejforma szolgál, a lábvég két kazettára osztott, benne két téglalap alakú, világosbarna, virágmintás faragvány van, tetején egy esztergált farúd látható. Egyedi készítésű parasztpolgári darab, valószínűleg a 20. század közepéről.  

Az ágyat a tájház múzeumpedagógiai foglalkoztatóterében, a restaurált tárgyakból kialakított kiállításában láthatják a hozzánk látogatók. A kiállítás célja, hogy a tanulók többet tudjanak meg paraszti életmódról, a bútorokról, a használati tárgyakról, a vásznakról, valamint a restaurálás rejtelmeiről.

 

Az ágy – hossza: 187 cm, szélessége: 94 cm, magassága: 119 cm, 94 cm.

Leltári száma: 2004.1.2.

 

Felhasznált irodalom:

Magyar néprajzi lexikon. Szerk. Ortutay Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest 1977–1982.

Bodnár Zsuzsanna: Bútorok. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népművészete. Szerkesztette: Ratkó Lujza, Nyíregyháza 2014, 320–323.

 

 

 

Galéria