Mézeskalács ütőfa

A mézeskalács kialakításához és díszítéséhez használt mézeskalács formákat ügyeskezű mesterek és segédeik faragták. A korai ütőfákat ötvösöknek tulajdonítják. Az ütőfa elnevezést a Nyugat-Dunántúlon használták először, mely utal a viszonylag kemény tészta készítésének technikájára. A tészta a formáját az ütőfába verve nyerte el. Az ütőfa – vagy dúc – fából készült, és a minta negatívként rajzolódott ki benne, körülbelül 7–8 mm mélységben.   Legjellegzetesebb formák a kerek tányér, a lovast ábrázoló huszár, a pólyást utánzó baba, valamint a szív. A 19. században megjelentek az ábrázolások között a híres betyárok képei is.  (A 17. századtól reánk maradt formák java része reneszánsz és barokk ihletésű.)

A Rétközi Múzeum gyűjteményben számos mézeskalács ütőfa van, ezek közül itt egy kör alakú tányért mutatunk be, melynek csak az egyik oldala van kifaragva. A kör közepén a magyar címer látható, két virággal körülvéve.

Ezt az ütőfát 2010-ben vásárolta meg a Rétközi Múzeum, Soltész Árpádné kisvárdai mézeskalács készítő hagyatékának részeként. A kisvárdai Soltész família híres mézeskalácsos család volt. Máriapócson minden búcsún ott voltak portékáikkal, valamint hosszú évtizedeken keresztül a kisvárdai kórház bejáratánál lehetett megvásárolni a régi receptúrájuk alapján készült mézeskalácsot, puszedlit vagy stanglit.

Az ütőfa méretei – magassága: 16,5 cm, szélessége: 15 cm, vastagsága: 4 cm. Leltári száma: 2010.3.2.                                                 

 

Felhasznált irodalom:

Magyar néprajzi lexikon. Szerk. Ortutay Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest 1977–1982.

 

Kapcsolat

CAPTCHA
Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.