Márciusban a Rétközi Múzeum néprajzi gyűjteményének egy mindenki által jól ismert, hétköznapi tárgytípusával ismerkedhetünk meg. A hónap műtárgya ezúttal egy háztartási mérleg, amely a salgótarjáni vasöntödében készült az 1930-as években. Az ilyen típusú mérlegek évtizedekig fellelhetőek voltak szinte minden magyar háztartásban.

A mérleg vasból öntött, kétkarú, tányérjai rézből készültek. A hozzá tartozó súlykészlet is a Múzeum gyűjteményét gyarapítja. Jelzete HF Salgótarján, felirata: „Nem hitelesíthető házi mérleg”.

Mérlegeket, mérőeszközöket már az őskor óta használ az emberiség. Az ókorból ismertek Indus-völgyi, egyiptomi és asszír ábrázolások súlymérő eszközökről, a Római Birodalom területéről pedig már régészeti leletek is kerültek elő. A mérlegtechnikában a 15. századig nem történt jelentősebb fejlődés, a nagyobb méréshatárok és a mérlegek tudományos célú felhasználása miatt ekkor kezdődött el a mérlegek specializálódása. A 18. század elejétől, a fizika és kémia önálló tudományággá való fejlődésével, az úgynevezett finommérlegek is egyre pontosabb mérést és könnyebb leolvashatóságot biztosítottak. A mérlegtechnika fejlődésének ezen időszakában, 1799-ben vezették be Párizsban az új mértékegységet, a kilogrammot is. A 19. századi gyors iparosodás és az új találmányok miatt nemcsak a finommérlegek fejlődtek és pontosodtak rohamléptékben, hanem megjelentek a nagy teherbírású, kereskedelmi mérlegek is.

Hazánk területén elsőként 1878-ban, Budapesten, a Rottenbiller utca 12. szám alatt Schember Conrad létesített mérleget gyártó üzemet. A bécsi mérleggyáros tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kezdetleges magyarországi mérleggyártó ipar nagyon hamar gyáriparrá fejlődjön. Számos technikai újítással és saját szabadalmaik alkalmazásával 1892-ben létrehozták a Schember C. és Fiai cs. és kir. udvari Hídmérleg és Gépgyárat, ahol a mérlegek számos fajtáját készítették: gyógyszerész-, ékszerész-, személy-, gabonaválogató-, juhválogató-, raktári-, híd- és mozdonymérlegeket is gyártottak. Mindeközben egyre nagyobb igény támadt a hitelesített mérlegekre, így 1874-ben megszervezték a budapesti mértékhitelesítő hivatalt, majd 1876. január 1-től hazánkban is bevezetésre került a kilogramm mértékegység. Ekkor már nemcsak Budapesten, hanem számos vidéki üzemben is foglalkoztak mérlegkészítéssel.

Mérlegünk a salgótarjáni gyárban készült, amelynek elődje 1885-ben jött létre Hirsch Fülöp gépész és Frank Zsigmond kereskedő közös vállalkozásaként Hirsch és Frank Vasöntő és Gépgyár néven, Budapesten. 1898-ban a tulajdonosok engedélyt kértek és kaptak arra, hogy Salgótarjánban is üzemet nyissanak. Ettől kezdve a cég Hirsch és Frank Budapest-Salgótarjáni Gépgyártó és Vasöntő Részvénytársulat néven működött tovább. A budapesti telephelyen gyártották a különféle szerszámgépeket, míg a salgótarjáni gyárban főként háztartási eszközök készültek. 1911-ben a gyár kétfajta felsőserpenyős mérlegre kapott hitelesítési engedélyt az újonnan alakult Magyar Királyi Mértékügyi Intézettől. 1917-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank megszerezte a gyár részvényeinek többségét, így a vállalat neve Budapest-Salgótarjáni Gépgyártó és Vasöntő Rt. lett. Az 1920-as évek végétől egyre nagyobb mennyiségben készültek a háztartási cikkek a salgótarjáni gyárban, 1935-től háztartási egyensúly mérlegeket gyártott „HF” védjeggyel. A gyűjteményünk mérlege is ekkor készülhetett. A gyár története későbbiekben sajnos szerencsétlenül alakult. A II. világháborúban szinte teljesen elpusztult, ezután csak nagy nehézségek árán sikerült újra elindítani a termelést, így 1949. január 1-től Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár néven működött.

A mérleget és tartozékait Soltész Lajosné, kisvárdai lakos adományozta a Rétközi Múzeumnak. Leltári száma 2021.2.1., a súlyoknak 2021.2.2.–2021.2.17.

Felhasznált irodalom:

Gajdos Gusztáv: A magyar mérleggyártó ipar megszületése és kialakulása a XIX–XX. században (1850–1945). Technikatörténeti Szemle XIV. (1983–1984) 61–93.