Leltári száma:  2013.1.40.

Mérete: száj átmérője: 8 cm, fenékperem átmérője: 5,5 cm, magassága: 22,5 cm

A bokály karcsú, gazdagon díszített, körte alakú, egyfülű, cserépből készült borosedény. Hasa alacsony, nyaka elszűkül, majd újra kiszélesedik. A szája szélénél lejjebb, oldalt indul ki a függőleges füle. Feneke keskeny, szája kerek, nincs kiöntője. Bevonat (máz) szerint vannak mázatlan, ónmázas és ólommázas bokályok.  A mázatlan edényeket csak egyszer égették ki. Ha mázas edényt akartak készíteni, akkor kétszer égették ki. Az első égetés, a zsengélés után leöntötték az edényt mázzal, s a második égetés a mázára égetés. Az ólommáz átlátszó, fényes, üvegszerű, lehet színtelen vagy színes. Mázolás előtt került sor az edény díszítésére, festésére.       

A bokálynak néhol kancsó, korsó a neve. A bokály szó az olasz „bocal” szóból származik, melynek jelentése kancsó. Az edénytípus elterjedése általánosabb, mint az elnevezése. A parasztság csak a Székelyföld dél-keleti részén nevezi így, Kalotaszegen például kancsónak mondják. A habán fazekasok, illetve azok leszármazottai ónmázas bokályokat készítettek, ólommázas bokályokat főleg Erdély magyar fazekas központjaiból ismerünk.

Székelyföldi kerámia ma is híres fazekas központja Korond, ahol napjainkban is több száz fazekasmester dolgozik. Az itt készült bokályok díszítő elemei növényiek, a növények körvonalait barna mázzal rajzolták, színezésük leggyakrabban barna, zöld, sárga. A karcolt díszítési technika és a sárga-zöld színezés főleg a székely bokályok sajátossága, mely bizánci hatást mutat. A magyar virágos reneszánsz mintakincs is fellelhető az erdélyi bokályokon. A virág mellett gyakori díszítés a madár, szarvas és emberalak is.

A Rétközi Múzeum gyűjteményében lévő bokály is székelyföldi kerámia, viszonylag szűkebb testű, széles nyakú, magasabb típushoz sorolható, talpán zöld-fekete szegély, szájperemén két fekete csík között szélesebb sárga sáv. Szája szélénél lejjebb indul ki a füle, melyen 13 fekete díszcsík van. Az öbölrész három mezőre osztott, melyet fekete csíkok között lévő sárga sávok választanak el egymástól, a zöld mezőben fehér rózsa látható.

 A bokályt 2013-ban Csubik Tünde kisvárdai lakos ajándékozta a Rétközi Múzeumnak.

Felhasznált irodalom:

Magyar néprajzi lexikon. Szerk. Ortutay Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest 1977–1982.