Igazolás gyógyszerészi gyakorlatról

papír, 34,5x47,5 cm

gyarapodási szám: 313

Dr. Kirilly Dénes, Somogyi Rezső ükunokája, 2025. április 4-én járt feleségével Kisvárdán, mely alkalommal az októberben a hónap műtárgyaként szereplő dokumentumot is a Rétközi Múzeumnak ajándékozta. Mielőtt az iratban felbukkanó két főszereplőre, Somogyi Jánosra és Rudolfra – aki később a magyarosabban hangzó Rezső nevet használta – térnénk, ismerjük meg az igazolás szövegét!

 „Mindenkinek, kit illet, adom tudtára, hogy a pesti magyar királyi egyetemben reám ruházott jognál fogva, melly szerint gyógyszerészi gyakornokokat az illető kivántatóságok mellett képezhetek, Somogyi Rudolfot, a nállam kitöltött három gyakorlati év utánn, mint magát e szakban ügyesen alkalmazót, hű és jó erkölcsűt, a gyógyszerészi gyakorlatban kiképzettnek és segédi állomásra alkalmazhatónak nyilvánítom, pecsétem s nevem aláírásával bizonyítván.

Kelt Kiss-Várdában Augustus húszon kilenczedikén, ezer nyolczszáz negyven-hétben.”

Az apa állítását Pozsonyi János, Szabolcs megye főorvosa megerősítette azzal, hogy „Fent nevezett Somogyi Rudolf az illető gyógyszerészi tárgyak iránt megvizsgáltatván, az azon mesterség gyakorlatára nézve képesnek találtatott.”

Somogyi Henrik „chirurgus” fia volt János, aki 1786-ban Kisszebenben látta meg a napvilágot, majd 1818-ban áttelepült Kisvárdára, és itt megnyitotta a város első gyógyszertárát Arany Oroszlán néven. Az ő felesége volt Zboray Mária, aki Sárospatakon született 1805-ben. A házaspár nászából nyolc gyermek származott, köztük János Rudolf 1828. november 22-én. Ő volt a családban a legidősebb fiú, s amint az várható volt, követte apja foglalkozását, bár némi kerülővel és nem feltétlenül saját akaratából.

Tudjuk, hogy középiskoláit Kassán, egyetemi tanulmányait Pozsonyban végezte. Pozsonyban volt, amikor kitört az 1848-as forradalom s ezt követően a szabadságharc, melyben Rezső a 43. számú honvédzászlóalj tagjaként vett részt, főhadnagyi rangig emelkedve.

Világos után egy ideig bujdosnia kellett, nem kerülhetett a nyilvánosság elé. A Derecskéről, 1850. április 7-én írott leveléből tudhatjuk meg, hogy minő okok vezették őt – a családi hagyományon kívül – a gyógyszerészi pályára: „Ön küzdelmeim után, tekintve otthoni családi állásunkat, négy állomást, statust tűztem ki magamnak és ezek közzül egyet megszerezni, abba belépni mi előbb akarok…A négy status, mellynek egyikére úgy mint másikára tellyes lélekkel s önmegadással kész vagyok ez: katona, orvos, gyógyszerész végre haszonbérlő.”

A levél további részében megindokolja mindegyik pálya előnyeit és hátrányait. A patikusságról ezt írja: „Mi a gyógyszerészséget illeti, legfeljebb csak egy évi praxis kell nekem, s bátran mehetek cursusra és így három év alatt czélt érek, de ollyan czélt, melly szenvedélyem mellett rózsa színben nem virít; azonban mivel nagyon vállogatni nem lehet, önfeláldozattal akár ezt is, nem szükség annak örökre tartani… Hogy a gyógyszerészség házitartásunkra nekem hasznos volna, kétséget nem szenved. Ha Szülőim jót látnak belőle, mindnyájok iránti szeretetem legyőz engem s áldozatra kész vagyok.”

A szülei tanácsát kérte, majd azzal folytatta, hogy ha azok a gyógyszerészi pályát javasolnák neki, „akkor mentül elébb gondoskodjanak Édes szülőim arról, kinél fogom a gyakorlatot végezni, akkor azt feltalálván, az illető gyógyszerésszel értekezvén, az egyezkedés után oda bátran mindjárt elmehetek.”

Ha az apja által kiadott igazolásban említett három évet visszaszámoljuk, akkor azt kapjuk, hogy nagyjából 1844 nyarától volt az apjánál gyakornok.

A keserves indulás után beiratkozott a bécsi egyetemre és ott szerzett gyógyszerészi diplomát 1852-ben. Hazatérve átvette apja örökét, aki 1858. december l-jén hunyt el. Somogyi Rezső 1903-ig tulajdonolta a Szent László utcán álló patikát, akkor eladta azt Heller Imrének. A gyógyszerész 1907. október 6-án hagyta itt e földi életet.

Irodalom

Néző István: Somogyi Rezső emlékkönyv, Kisvárda, Városi Könyvtár, 1998. 133 p.