A Rétközi Múzeum képzőművészeti tára őriz egy kvalitásos olajfestményt, melyről egy fiatal, szimpatikus, intelligens, bajuszos férfi tekint a nézőre. Szerencsénk van, mert nem kell találgatnunk, hogy vajon ki is lehet ő, mert a mű hátoldalán a következő felirat olvasható: „Festette önmagát Révész György az 1848. és 849. ik Évi Foradalmi harczbani Honvéd Fő Hadnagy.”

Ezen kiindulópont után kezdhetjük összegyűjteni a művész életére vonatkozó egyéb adatokat. Révész György 1848. júniusában áll be a 9. (kassai) honvédzászlóaljhoz. A délvidéki harcok során tizedes lesz. 1849. áprilisától hadnagy az Ung megyei önkéntes zászlóaljnál, májusban pedig az előbbiből szervezett 106. honvédzászlóaljnál. Júliustól főhadnagy ugyanott, a Kazinczy-hadosztályban.

A múzeumi leltárkönyv bejegyzése szerint a képet Varga Lászlóné Barkóczy Évától vásárolta az intézmény 1973-ban, 350 forintért. Magát a festményt feltehetően a bujdosó művész ajándékozta az őt rejtegető őseinek, valamikor 1849-ben.

Egy anekdotikus történet szerint, amely a 2017-es Görögkatolikus Szemlélet 1. számában jelent meg, a következőket olvashatjuk róla: „Világos után tovább piktorkodott. Visszament Kassára s hogy mint volt honvéd ment legyen az üldöztetéstől, furfangos bácsi módjára, a zsandár-kaszárnyában bérelt hónapos szobát. Itt nyugodtan festegette a bús hazafiak meg a zsandártisztek arcképeit. Mikor aztán elmúlt a vészterhes idő, megmondhatta szállásadó gazdájának a zsandárkapitánynak, csodálkozó kérdésére, hogy igenis, ő az a sokat kurrentált Révész György, a volt honvéd-kapitány.”

Egyes adatok szerint 1821-ben született Ungváron, azonban a halála évében megjelent cikk szerint, a szegény görögkatolikus családból származó gyermek tehetségére timári parókusa figyelt fel, ami arra enged következtetni, hogy gyermekkorát a Tisza-parti faluban töltötte, de még az is lehet, hogy ott született. (Van olyan adat is, mely szerint Balsán született.)

A tímári parókus ajánlására Popovics Bazil munkácsi püspök és Bernáth Zsigmond országgyűlési képviselő karolta fel a fiút, aki így 1843-ban be tudott iratkozni a bécsi képzőművészeti akadémiára. Talán ekkoriban jutott el Itáliába is. 1844 szeptemberében már az Ung vármegyei Rákó ikonosztázionjának festésére szerződött. Hasonló munkára később máshová is hívták. Bécs után valószínűleg Ungváron telepedett le. Tudását és szolgálatait ezután számos helyen igénybe vették. A hatvanas évektől rendszeresen szerepelt a pesti műegylet kiállításain, gyakran kapott egyházi megrendeléseket is. Ezekben az években, Münchenben is élt és dolgozott. Utolsó éveiben már Sátoraljaújhelyben is feltűnik, 1867-ben a Zemplén megyei Honvédegylet tagjaként. 1874-ben két képet ajándékozott a kassai Felsőmagyarországi Múzeumnak.

A gyászjelentése szerint 1875. augusztus 10-én, délelőtt 11 órakor hunyt el Balsán. Akadémiai festőművészként halt meg. Két nappal később helyezték örök nyugalomra a sátoraljaújhelyi görögkatolikus temetőben. Több képe van magángyűjteményekben, a kassai múzeumban, valamint a sátoraljaújhelyi görögkatolikus egyház tulajdonában is.