akril-olaj, vászon, 50×60 cm,
jelzés balra lent: SZJ 2021 (a művész pecsétje)
gyarapodási száma: 314

Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész kapcsolata a Rétközi Múzeummal 2010. június 19-én, a Múzeumok Éjszakáján kezdődött, mely a művész 30 festményt számláló kiállításának megnyitásával vette kezdetét, és ugyanazon a rendezvényen ő zsűrizte Az én múzeumom című rajzverseny 125 alkotását is. Szurcsik József és a Rétközi Múzeum kapcsolata azóta töretlen. A művész borítókat tervezett és köteteket illusztrált a Rétközi Múzeum Baráti Köre Egyesületnek, kiállítást rendezett és nyitott meg a Múzeumnak, írt az intézmény A hónap műtárgya című rovatába és – bármikor, amikor kérik – művészeti szakértőként is szívesen áll a tőle földrajzilag eléggé távol eső közgyűjtemény rendelkezésére.

Bár a Múzeum kapcsolata Szurcsik Józseffel régebbi, a hó műtárgyaként szereplő Lángolók című festménye egészen új szerzemény, ezért is szerepel a hónap műtárgyaként 2025 augusztusában, mivel ebben a sorozatban, ahogy azt már többször is leírtuk, mindenkor előnyt élveztek és élveznek az új szerzemények.  

A Lángolók című, nem túl méretes, 50×60-olajfestményben benne van Szurcsik József művészi világának lényege, (az is lehet, hogy maga a világ), annak kvintesszenciája, ahogy azt már mondani szokás, s mint ilyet, leírni igen nehéz azt. Merthogy szavakkal láttatni egy másfajta művészet. Nem azt nehéz leírni, amit a képen látunk, a kettős osztatú képen, melyet kockák uralnak, jobboldalt három földbe süllyesztett és egy égbe emelkedő lángoló kocka, baloldalt egy hatalmas, átlátszó, profilosan ábrázolt emberarcú kocka, a kockába zárt emberfejjel a kép közepén, úgy, hogy ennek a kockának a teteje is ég már, a föld, a kövek, a messzeség kék dombjait és egét ellenpontozva a pirosával. Nem azt nehéz leírni, amit a szem lát, hanem azt, amit a képen láthatóval a művész teremt, megfejteni azt a képi metaforát, amely talán egy egész világ, és nemcsak az alkotó számára, aki teremtette, hanem a befogadó számára is, aki áhítozik annak megértésére. Vagy, ha nem is áhítozik, legalább a hiúságától vezérelve szeretné megérteni azt.

Szurcsik József világa végtelenül bonyolult. Az ember és a hatalom világát vizsgálva akar helyet találni mindenki számára, és a hely, amelyet megtalál, az értelmezés, amelyet felkínál, nem örömteli. Kockákba zárt arctalan tömegemberek néznek ránk ezekről a képekről, erről a képről is, kevés mozgástérrel, kevés lehetőséggel a kitörésre, groteszk figurák, melyek talán egy felsőbb terv bábfigurái. Szoros ez a világ, mindenki a kockán belül él, talán nem is él, csak létezik, a kockák pedig különböző utakat tesznek meg, van, aki a földön marad, van, aki felemelkedik és megég, mint ezen a képen is. Pedig van egy táj, amely még nem teljesen holdbéli, ahol még van fű és vannak kövek, amely talán lakható lenne.

A Lángolók a szurcsiki világ summázata, mindenből van rajta egy kevés, amiből a művész világa összeáll, és eltöprenghetünk azon, hogy vajon reneszánsz tanulmányaiból vette-e a művész a profilábrázolás mindenek felett való szeretetét, a profilét, amely nem hazudik, vagy még a reneszánsz előképeiből, a római pénzérmék szigorú arcélű császárjaitól, hogy szerette-e a reneszánsz metamorfikus arcait, hogy hatott-e látványvilágára, és ha igen, mennyire az angyalföldi ipari városrész, ahol nevelkedett, hogy kell-e mitológiai kézikönyv műveinek tanulmányozására, igen, mindezeken eltöprenghetünk, de amikor ezt a képet, a Lángolókat nézzük, nem ezek jutnak először az eszünkbe. 

Mert Szurcsik József világa végtelenül egyszerű. Képein, mint ahogy ezen is, kockákba zárt emberek sorakoznak. Groteszk kép ez egy világról, ahol egyén és hatalom harcában az egyén áll folyamatos vesztésre. Egy szorító, zárt világot nézünk folyton, ami talán nem teljesen a miénk, de valahogy mégis az. Mert nem tudjuk nem nézni. Mert mindig nézni akarjuk. Egy olyan világ, ahol egyszerre vagyunk a kockán belül és a kockán kívül is. Kőmíves Kelemenként kívül, és Kőmíves Kelemen feleségeként, a befalazottként belül. Egyszerre vagyunk a rács kétoldalán.

És így, ezzel az egyetlen képpel is betekintést nyertünk egy egész világba. És ez maga a teremtés. És ez maga a művészet.

Szurcsik József

grafikus, festő, szobrász

Munkácsy-díjas képzőművész

Szurcsik József 1959-ben született Budapesten. 1977-ben érettségizett a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolában, szobrász szakon. 1985-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán. 1992-től tagja a Magyar Képzőművészek Szövetségének, a Magyar Grafikusművészek Szövetségének és a Magyar Illusztrátorok Társaságának. 2006–2008 között az egri Eszterházy Károly Főiskola Rajz Tanszékének, majd Vizuális Művészeti Tanszékének tanszékvezető docense. 2008-tól egészen a 2024-ig a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszékének tanára, tanszékvezető egyetemi docense. Grafikus, festő, szobrász, illusztrátor, a képzőművészet majdnem minden ágával foglalkozik, generációjának egyik legjelentősebb alkotója.

Szurcsik Józsefnek köztéri szobra van Kisvárdán a Flórián tér 1. szám alatt, melyet 2014-ben avattak fel. A szobor Kisvárdai János zenetanárnak állít emléket.

Felhasznált irodalom:

Szurcsik József: Bestiarium Humanum. Pauker Collection. Pauker Holding Kft., Budapest 2020.

Szurcsik József. Katalógus. In: Mai Magyar Képzőművészet–Contemporary Art from Hungary 12. Ráday Galéria és Kiadó Kft., Budapest 2010.