Február hónapban régészeti gyűjteményünk újabb értékes darabjaival ismerkedhetünk meg A hónap műtárgya rovatunkban. 1972-ben földkitermelés során egy bronz kincslelet látott napvilágot Rétközberencs község határában, amelyet a megtaláló, ifj. Dudás Csaba habozás nélkül a Rétközi Múzeumnak ajándékozott.

A lelet a település északi határában, az egykori Parom területén került elő. A területen intenzív földkitermelés folyt már az 1940-es évektől, amelynek következtében a kis dombot, amelyen a régészeti lelőhely is volt, lassan elhordták. A terület nem volt ismeretlen Makay László kisvárdai múzeumigazgató előtt, mivel 1957-től már kerültek itt elő régészeti leletek, amelynek eredményeként egy kora bronzkorra keltezhető település maradványait és négy honfoglaláskori sírt tártak fel Kalicz Nándor és Dienes István régészek. Sajnos a síroknak helyet adó dombrész a későbbiekben elpusztult, mivel a földkitermelés folytatódott, azonban így kerülhettek elő az újabb jelentős leletek 1972-ben. A bronzkincs a késő bronzkor (Kr.e. 1400/1300 – 900/800) időszakára keltezhető. A megtaláló szerint a bronztárgyakat egy kerámiaedényben rejtették el, azonban azóta ez elveszett. A kincset elrejtője több tárgytípusból állította össze. Négy bronzöntecs, egy bekarcolt vonalakkal díszített bronzkarperec, tizenegy nyitott végű, díszítetlen bronzkarika (egy ezekből elhajlott), tíz nyitott végű, rombusz átmetszetű bronzkarika, egy díszített tokosbalta, egy tokosvéső, négy bronzsarló és egy kis töredék, egy tölcsér alakú bronz ruhadísz, és egy félhold alakú bronzcsüngő alkotta a gazdag leletegyüttest. Láthatjuk, hogy a bronzkincs különleges formájú csüngődíszeket és egy gazdagon díszített tárgyat is tartalmaz, igazi különlegességét azonban nem ezekben a tárgyakban találjuk.  Némelyik rombusz átmetszetű bronzkarika végén alaktalan dudorokat figyelhetünk meg. Ezek a bronz formába öntése után megmaradt kis csapok, amelyeket nem távolított el a mester, illetve némely karika belső részén még láthatóak az öntési varratok, hibák is. Ezeket a darabokat tulajdonképpen félkész példányoknak tekinthetjük és azért is igazán érdekesek ezek a karikák, mert általuk bepillanthatunk a késő bronzkori fémművesség izgalmas világába.

Az évek során a Paromdombon előkerült leletek több régészeti korszak kultúráinak történeteit mesélik el. A Rétközben egykor nemcsak a végtelen mocsár volt, hanem léteztek kis szigetszerű kiemelkedések is, amelyek az éghajlattól függően voltak alkalmasak az emberi megtelepedésre. Kiss Lajos néprajzkutató, a Jósa András Múzeum egykori igazgatójának tollából ismerhetjük meg a régi Rétközberencs természeti környezetét: „Berencs egész területe a Rétközben van. Határa mocsaras, cseretes volt. A község belterületét tavasszal és ősszel meg esős időben is csak Pátroha felől lehetett megközelíteni… A Tisza tavasszal és ősszel rendesen elöntötte, nyáron a víz elapadt, de soha ki nem száradt. Csónakon közlekedtek… Ezeken jártak Kékcsére, Kanyárra és Kisvárdára… Az öregek elbeszélése szerint az egész határ rétség volt, igazi rétség, melynek tavai, sík vízei, tiszta vizű erei nem voltak… A rétség közti magasabban fekvő szigetek kaszálók voltak. A helynevek között 17 ilyen kaszáló sziget van.” Az egyik egykori kaszáló sziget a Paromdomb vagy Paromsziget volt Rétközberencs határában, ahol többek között a késő bronzkor folyamán a fent bemutatott kincset is elrejtették.

A Rétközberencsen előkerült késő bronzkori kincslelet leltári száma: 72.1.1.–72. 1. 35.

A Rétközi Múzeum gyűjteményében több késő bronzkori kincsleletet, ún. bronzdepót is őrzünk. Néhánnyal ezek közül már megismerkedhettek közelebbről is az érdeklődők kiállításainkon és A hónap műtárgya rovat korábbi bejegyzéseiben (Kisvárda – Sziget, Kisvárda – Darusziget, Jéke – Gáthegy), rövidesen viszont az összes eddig előkerült rétközi kincsleletet és a késő bronzkor rejtélyes világát is bemutatjuk közönségünknek. A részletekkel hamarosan jelentkezünk, kövessenek minket weboldalunkon és a közösségi médiában!

Felhasznált irodalom:

Kiss Lajos: A régi Rétköz. Budapest 1961, 329–341.

Kovács, Tibor: Der spätbronzezeitliche Depotfund von Rétközberencs. Festschrift für W. A. von Brunn. Hrsg: Herbert Lorenz, Mainz/Rhein 1981, 163–178.

Mozsolics, Amália: Bronzefunde aus Ungarn. Depotfundhorizonte von Aranyos, Kurd und Gyermely. Budapest, 1985.