Rétközi Múzeum Baráti Köre Egyesület

Tamás Tímea
VAKONDVILÁG
versek
203136/01645
Szakmai beszámoló

Tamás Tímea (eredeti nevén Vofkori Mária) a kisvárdai Rétközi Múzeum igazgatója. 1962-ben született Zetelakán. 1990-től 1995-ig a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztője. KörÉvek című Forrás kötetéért (versek, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1992) megkapta a Kolozsvári Írók Társasága díját, Tempus fugit című kisesszégyűjteménye (Komp-Press Könyvkiadó, Kolozsvár, 1995) A Hét nívódíjában részesült. 1994 és 2001 között Kanadában élt, ennek az időszaknak az élményei ihlették Egy kelet-európai című, jegyzeteket és esszéket tartalmazó könyvét (Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2002).
Az 1996-ban napvilágot látott A madárijesztő panaszai (Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 1996) után is több verseskötete jelent meg. Írt és jelentetett meg gyerekverseket, meséket. 2010-ben megjelent verseskötetéhez a Hangyalkákhoz (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2010) kapcsolódik a 2012-ben megjelenő A karácsonyi hangyalka című illusztrált meséskönyve. Tamás Tímea köteteit – kevés kivétellel – Kovács András Ferenc szerkesztette. A Vakondvilág versei tovább vezetik az olvasót a szerző különös univerzumába, amelyről legtalálóbban előző verseskötetének, a Hangyalkáknak a fülszövegében Kovács András Ferenc írt: „A kötet létbeli monológként, variációs szerkezetként is működik, úgy is olvasható. […] Változatok ezek az egybefűzött versek létre és nemlétre egyaránt, illetve szomorú töredék-feljegyzések a peremlétről, az átléphető s már át se léphető határokról.” Mindez igaz a Vakondvilágra is.
A Vakondvilágról a kötet fülszövegében maga a szerző így vall:
„A vakondvilág saját világ. És kisajátított. A vakond által. Egy kicsit olyan, mint az ember világa, mindennel kapcsolatban áll, és mindentől különálló. Egyszerre van fent és lent, csupa pátosz és csupa sebhely.
A vakondvilág egy kicsit vakonvilág is. Mert a vakond nem lát. Alig lát. Soha nem látja, ami közvetlenül az orra előtt van. Vagy ha látja is, nem veszi észre. Mindig máshova néz, máshova vágyik, különc, nem csapatjátékos.
A vakondvilág kaotikus. Csupa összevisszaság. A vakond cél nélkül áskálódik, fárasztó dolgokon töpreng, állandóan halad és állandóan ismétel. De az ismétlései mindig mások. Akár a visszatérései.
A vakondvilág egyhangú. A valóságban és az álomban is. Egyetlen húron játszott szimfónia.
A vakondvilág a földszagú titokzatosság. És színfónia.
Így áll össze ez a kötet. Egyhangon szólóan, vissza-visszatérően és megtorpanóan, mégis, egy sajátos és megismételhetetlen világként. Lakható.”

Kisvárda, 2019. november 18.

Szeregnyi László
elnökhelyettes
Rétközi Múzeum Baráti Köre Egyesület