Tiszamogyorósi paraszt-polgári szobabelső

Ennek a paraszt-polgári szobabelsőnek a bútorai az észak-nyírségi Tiszamogyorósról származnak. A XIII. század elején már létező falu a terület jellegzetes növényéről, a mogyoróról kapta a nevét. A környék mogyoróbokros ligetei már rég eltűntek, de a név fennmaradt és a XX. század elején kiegészült a Tisza előtaggal.

A XX. század első felében a módosabb parasztcsaládok a polgárosult városi életvitel kifinomultabb stílusvilágát próbálták követni. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy olyan bútorokat vásároltak vagy készíttettek, amilyeneket városon láttak. Így ahhoz hasonló, bár szerényebb lakásbelsőket alakítottak ki, ezt viszont nem követte minden esetben az életmódbeli változás is.

A XX. század elején kialakult paraszti szoba berendezése az új bútordarabok megjelenésével, a bútorok eltérő elrendezésével, a dísztárgyak és újfajta díszítő megoldások használatával lényegében véve paraszt-polgári lakássá változott.

A két oldalt látható tálalószekrények foglalják keretbe és azok is teszik hangsúlyossá ezt a tiszamogyorósi szobabelsőt. Ezek tulajdonképpen a két világháború között készült egyedi bútordarabok, mivel a kiállítás is ezt a korszakot idézi.

A jobboldali két részből álló nagyobb méretű tálalószekrény bükkfából készült. Az alsó rész egy kétajtós szekrényből és két fiókból áll, ide kerültek az étkészletek és az evőeszközök. A két ajtón stilizált, faragott virágmotívum látható. Az ajtókon és a fiókokon réz zár van, fogantyúval. A tálalórész egy szürkés-fehéres erezett márványlap. A felső részen, közvetlenül a márványlap felett egy tükör van, majd felette egy kétajtós üveges szekrény, ahol a poharakat, kancsókat, cukor- és fűszertartókat tárolták. Két oszlopot formáló egyforma rész van kialakítva a szekrény mellett, ahol különböző dísztárgyakat tartottak. Stilizált virágmintás faragás húzódik a két oszlop rész felső részén, összefogva az üveges szekrény motívumait. A háttámlán stilizált tulipán faragás látható.

A furnérozott fenyőfából készült bal oldali tálalószekrény méreteiben és megmunkálásában is különbözik a fentebb említett bútordarabtól, de az előzőhöz hasonlóan két részből álló egyedi asztalosmunka. Egy kétajtós szekrény és egy fiók az alsó rész, ezeken fogantyús réz zár látható. A tálalórész egy világos- és sötétbarna erezett márványlap. A felső rész egy kétajtós szekrény, amelynek ajtóin ólomüveg berakás van és alatta szimmetrikusan faragott négy szőlőgerezd díszítés található szőlőlevéllel.

Középen egy étkezésre előkészített asztal van, körülötte székek. Az ívelt lábú, fiókos ebédlőasztal furnérozott, a székek ülőkéje és háttámlája sávosan csíkozott bőrből készült és díszes, virágos szegecsekkel van ráerősítve a fakeretre. A székek lába esztergált, és hátukon öt darab kis esztergált farúd díszítés van.

A háttérben egy hintaszék szolgálja a kényelmet és egy a korszakban elterjedt és igen népszerű Singer varrógép is gazdagítja a kiállítást. Az ablakokat gyári csipkefüggöny díszíti.

A két rendelésre készült szekrény, de nemcsak azok, hanem a szoba valamennyi – gyaníthatóan különböző helyről összeválogatott és vásárolt – bútordarabja azt mutatja, hogy ünnepi használatra szánt ebédlőről van szó, egy olyanról, amely funkciójában már túlmutat az egykori tisztaszobán. Lassan a család közösségi terévé alakul ez az ebédlő, ahol az étek elköltése után beszélgetni, vagy akár kártyázni, pipázni lehet, az idősebb asszonyok pedig kötögethetnek a hintaszékben.

 A Tiszamogyorósról származó bútorokat Balogh Tamásné kisvárdai lakostól vásárolta meg a Rétközi Múzeum 2007-ben.

Tiszamogyorósi paraszt-polgári (6) Tiszamogyorósi paraszt-polgári (7) Tiszamogyorósi paraszt-polgári (8) Tiszamogyorósi paraszt-polgári (9)Tiszamogyorósi paraszt-polgári (10)          Tiszamogyorós