Vászonba szőtt virágok

Rétközi szőttesek és hímzések

Kiállításunk a rétközi szőttesek és hímzések gazdag tárházát mutatja be azokkal a tárgyakkal együtt, melyek segítségével a kenderből előállították a fonalat, vásznat.

A paraszti háztartásokban az évszázadok alatt kialakult munkamegosztás során a nők feladata volt a család ruházatáról, a háztartás és a gazdálkodás vászonneműiről való gondoskodás. A lányoknak mire saját családjuk lett, már ismerniük kellett a kender fonallá történő feldolgozásának minden fázisát, a szövés menetét, a szedett csík (minta) készítésének bonyolult munkafolyamatát. A téli időszakban folyamatos elfoglaltságot jelentett számukra a kender fonallá, vászonná történő feldolgozása. Kutatók kiszámolták, hogy egy méter vászon előállítására 25-30 munkaórát fordítottak.

A kész vásznat változatosan használták fel, készítettek belőle nőknek alsószoknyát, inget, férfiaknak bőgatyát, inget, a háztartásban ünnepeken és hétköznapokon használt abroszokat, törölközőket, pászkakendőket, osztó-, törlő- és szakajtókendőket, komód- és kredencterítőket, szalmaszákokat, lepedőket, lisztes- és terményes zsákokat, ponyvákat. Legszebbek az ünnepeken (húsvét, karácsony, keresztelő, lakodalom) használt textilek. Díszítésük piros vagy kék, illetve piros-kék színű szedett csík vagy hímzés. Gyakori díszítő elem a virág és más növényi motívum. Ezeket használva változatos elnevezéssel illették a textileket, mint például: rozmaringos, bazsarózsás, tubarózsás, gyöngyszemes, árvácskás, makkos, szilvamagos, gombás, kosaras, virágos.

A kender jó táperőben lévő, gondosan előkészített talajt igényelt, ezért mindig a legjobb minőségű földbe vetették. A virágos kendert vetés után 15 hétre nyűtték, majd szekérre rakták és rögtön vitték áztatni. Az áztatás helyét mindenütt a helyi körülmények határozták meg. Állóvízben áztattak, mert a folyóvízben való áztatást tiltották a hatóságok.

Az áztatás után a megszárított kender törésével megkezdődött a szösznyerés folyamata. A törést két fázisban végezték, mindkét mozzanatnak ugyanaz az eszköze, a törő. A törés, tilolás után tovább puhították a szöszt. Ennek a munkafolyamatnak a neve a dörzsölés. Vidékünkön az eszköz nélküli (lábbal) történő dörzsölést alkalmazták. A dörzsölőt augusztusban tartották, amikor még meleg, száraz idők jártak, és ez egyben a fiatalok számára társas összejövetelt is jelentett.

A szösznyerés és szöszfinomítás utolsó fázisa a fésülés, amit területünkön szöszhúzásnak neveztek. Ebben a munkafolyamatban történt a szöszminőségek szétválasztása.  Eszköze a gereben. A szöszhúzás során négy fajta szöszminőséget különítettek el: a legjobb minőség a fejeszösz, majd következett a rövidebb szálú koccsa, és végül az aprószösz. Ezeket a szöszfajtákat tovább dolgozták fonallá, a negyedik legrosszabb szöszminőséget, a csepűt sok helyen már meg sem fonták.

A megyében a fonóeszközök két típusát használták: a guzsalyokat (székes- és talpasguzsalyt) és a rokkákat (ezek mechanikus fonószerkezetek).  A cifraguzsalyt a lányok kapták szerelmi ajándékként udvarlójuktól. A fonás is társas munka volt, többnyire kalákában történt, amely jó alkalmat nyújtott a fiatalok találkozására.

A kenderfeldolgozás utolsó fázisa a szövés. Megkezdése előtt a fonalat még matólálni, tekerni kellett és felvetni ahhoz, hogy szövőszékre kerüljön.

A megszapult, kimosott fonalat gombolyagba tekerték. Eszköze a tekerő vagy leveles gombolyító, amelyet levelkének is neveztek. A gombolyítás lyukas gombolyagba történt. Eszköze a gombolyítófa, amelyet gombolyítónak, kóticsnak neveztek.

A gombolyagba gyűjtött fonalat vitték a vetőre, és a gombolyagból tekerték a szövéshez szükséges keresztirányú fonalat, a keresztszálnak valót is. A fonalat egy nádcsőre csévélték a csüllő segítségével. A fonal szövőszékre kerülése után következett a szövés fáradságos munkája. Kutatók kiszámolták, egy méter vászon előállítása 25-30 munkaórát vett igénybe.

A vászonneműek mosására sulykot, simítására mángorlót használtak. A sulyok téglalap alakú rövid nyéllel ellátott, mindkét oldalán sima felületű eszköz, a megszapult ruhát csapkodták vele.

A mángorlók a magyar népművészet legszebb alkotásai közé tartoznak. A díszített mángorlók nagy száma összefügg azzal, hogy ezek a tárgyak szerelmi ajándékként készültek. A téglalap formájú, nyéllel ellátott mángorlók egyik oldala bordázott, másik oldala sima, erre a felületre faragták, karcolták, vésték az ismert szerelmi szimbólumokat: tulipán, rozmaring, margaréta, rózsa, rózsabimbó, szilvamag, stilizált virágok, szív.

Vászonba szőtt virágok (1) Vászonba szőtt virágok (2) Vászonba szőtt virágok (3) Vászonba szőtt virágok (4) Vászonba szőtt virágok (5) Vászonba szőtt virágok (6) Vászonba szőtt virágok (7)        Vászonba szőtt virágok (8)