Régészeti feltárás Kisvárdán – sportcsarnok
A Rétközi Múzeum és a nyíregyházi Jósa András Múzeum a kisvárdai stadion mögött megelőző feltárást végzett egy épülő sportcsarnok területén 2019-ben és 2020-ban. A munkálatok során, az egykor vízjárta vidéken több régészeti korszak emlékeit tárhattuk fel közel egy hektár nagyságú területen.
A legidősebb leletek és jelenségek a középső neolitikum időszakához (i.e. 5500/5400–5000/4900) köthetőek. Nagyméretű, alaktalan agyagnyerő gödrök, kisebb tárolóvermek, házhelyek és temetkezések tartoztak ehhez a korszakhoz. Nagymennyiségű pattintott és csiszolt kő- és csonteszköz került elő a neolitikus településről, a kerámialeletek közül kiemelhetjük a festett edények töredékeit. Utóbbiak feltehetően a vizes talajnak köszönhetően maradhattak fenn ennyire jelentős számban. Érdekessége a neolitikus jelenségeknek, hogy ekkor még nem külön temetőkben, hanem a házaikhoz közel temették el a halottakat. Az egyik épségben megmaradt sírban vörös színű okkerral és fekete kátránnyal megfestett vonaldíszes, csőtalpas edény került elő az eltemetett koponyájánál. A korszakban a halottakat változatos módon helyezték el a sírokban: leggyakoribb a zsugorított póz, amikor végtagjaikat szorosan a test mellé felhúzták és oldalára fektették az elhunytat, de előfordult nyújtott helyzetű csontváz is. A legrejtélyesebb azonban, amikor hiányos vázak kerülnek elő. Ezek esetében általában a koponya és a mellkas csontjai hiányoznak, így csak a medence és a lábak kerülnek eltemetésre, de előfordult, hogy teljesen rendezetlenül kerülnek elő a hiányos vázrészek. Ennek a jelenségnek pontosabb magyarázatára csak az antropológiai vizsgálatok után kerülhet sor.
A feltárt objektumok kis része a késő rézkori Baden-kultúra időszakához (i.e. 3600/3500–2800/2700) tartozott. A korszakra jellemző díszes kerámiák, kisméretű füles csészék ezen az ásatáson is előkerültek. Némelyik gödörben nagyobb mennyiségű állatcsont, illetve abból készült eszközök egészítették ki a kerámia leleteket. Sok esetben szándékosságot feltételezhetünk a tárgyak elhelyezésénél, így áldozati gödörként értékelhetjük ezeket a jelenségeket. A legtöbb régészeti objektum a népvándorlás kori korai szláv kultúra időszakához (i.sz. 6. század vége–7. század) köthető. Kisméretű, négyszögletes alakú, földbe mélyített, cölöpszerkezetes házak és azokhoz tartozó tűzhelyek, külső kemencék, illetve szabadon álló tűzhelyek és kerítő árkok tartoztak a településhez. A házakban feltárt kemencék egy része kőből lett kialakítva, másik része agyagkoloncokból állt. Utóbbi tárgyakat melegítésre, hőmegtartásra is használhatták. Az egyik legérdekesebb épület az ún. boronaház típusába tartozik: csupán a boronafalat mélyítették az altalajba, a házat és a tetőt cölöpökkel erősítették meg, továbbá egy kemencét is elhelyeztek a belső térben. Előkerültek jelenségek, amelyeket leletek híján nem tudunk sajnos pontosan keltezni. Az egyik ilyen kisméretű, méhkasos gödörben egy teljes és egy hiányos emberi váz, illetve egy kutya csontváza került elő. Az ép emberi váz bal oldalára, felhúzott lábakkal és hátra szorított kezekkel, míg a hiányos váz természetellenes módon lett a gödörben elhelyezve. Lábaikhoz északi irányból egy kutyát fektettek. A vázak különös elhelyezése nehezen értelmezhető, így a feltárás legrejtélyesebb jelenségei közé tartozik ez a gödör.
A feltárás mindenképpen nagyon jelentős eredményekkel és leletekkel gazdagította a kisvárdai Rétközi Múzeumot. Ki kell emelnünk, hogy ez az egyik legnagyobb felületű ásatás, amely a gyűjtőterületünkön eddig zajlott. Megvizsgálhattunk és számos kiemelkedő jelenséget tárhattunk fel több korszakból is egy olyan területen, amelyet korábban mocsaras, vízjárta, a régészeti kultúrák által lakatlan térségnek gondoltunk. Megtalálhattuk a bizonyíthatóan legkorábban, hétezer évvel ezelőtt itt élt emberek temetkezéseit, így Kisvárda és környéke történetét illetően új információkkal bővítettük ismereteinket.
Munkatársak: Körösfői Zsolt (JAM), Kalli-Tutkovics Eszter (RM) régészek, Beleznai Gabriella (JAM), Vizler Csaba (JAM) technikusok, Veszprémi László (JAM) geodéta, Kalli András régész, Kovalcsik András, Eszenyi Jenő múzeumi önkéntesek. Munkájukat ezúton is köszönjük!
