Régészeti Feltárás Kisvárdán – Parkoló
A kisvárdai stadion mellett 2019 júniusában és júliusában megelőző feltárást végeztünk a nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársaival egy épülő parkoló területén. Az ásatás során számos, a munkánkat nehezítő körülménnyel találtuk magunkat szemben, ugyanis a terület erősen ingoványos, mocsaras volt, így folyamatosan szivárgott a talajvíz a régészeti objektumokba. A rendkívüli időjárás nem került el minket sem, több felhőszakadás és a nagy vihar is lesújtott a területre, így többször is víz alá kerültek a gödrök és a leletek. Végül szerencsésen és eredményesen fejezhettük be az ásatást, ugyanis a lelőhelyen több régészeti korszakot is meghatározhattunk (őskor, neolitikum, késő rézkor, népvándorlás kor). A terület keleti részén egy nagyobb szélességű, mély árok futott keresztül kb. 100 méter hosszúságban. Az őskori árokban javarészt állatcsont, illetve kevés kerámiatöredék, továbbá egy lónak az összehajtogatott váza került elő. Erre az árokra nagyjából merőlegesen, egy további árok is jelentkezett. Jellege alapján vízelvezető funkciót tölthetett be: a nyugati irányba, a mocsarasabb rész felé vezethette le a településen felgyülemlett vizeket. Két felszíni kemence került elő a munkaterület keleti végében. Mindkettő viszonylag nagyobb méretű és ovális alakú, aljuk agyaggal kitapasztott volt, a humuszolt felszínből kb. 30 cm magasan emelkedtek ki. További, más jellegű kemencék is kerültek elő, amelyek szintén felszíniek voltak, ezek egyáltalán nem mélyült le az altalajba és csak vastag, kiégett platnirészük, illetve omladékuk maradt fent. A munkaterület keleti részén javarészt nagyméretű, kerek vagy ovális alakú, méhkasos gödrök jelentkeztek, amelyek korábban tároló, illetve víznyerő funkciót tölthettek be. Egyetlen ház került elő a feltárás során, amelynek aljában kettő cölöphelyet, nyugati végében egy kis kemencét tudtunk kibontani. Leletanyagában javarészt kövek, vasolvadékok és állatcsont, köztük halcsontok jelentkeztek.
Az ásatás során számos új információt gyűjthettünk környékünk történetével kapcsolatban. Kiderült, hogy ez a mocsarasnak, ingoványosnak tartott terület gyakrabban volt alkalmas a megtelepedésre, mint azt korábban gondolhattuk. A településeknek feltehetően a szélső részeit tárhattuk fel, utalhat erre, hogy csupán egyetlen házat találtunk, továbbá a kemencéket is itt, távolabb a sűrűbben lakott területektől helyezhették el. A vízelvezető árokok is a települések külső részein lehettek kialakítva.
A feltárás munkatársai: Körösfői Zsolt, Kalli-Tutkovics Eszter régészek, Vizler Csaba technikus, Linzenbolt Attila fényképész, Veszprémi László geodéta, továbbá Kalli András régész, Kovalcsik András és Eszenyi Jenő, mint önkéntes múzeumi segítők. Munkájukat ezúton is nagyon köszönjük!
