SÜTEMÉNYESTÁL – DALLWITZ, 1840-ES ÉVEK

Ez a különleges műtárgy egyszerű díszítésmódja miatt nem kelti fel a látogatók figyelmét, pedig ennek a motívumnak jelentős iparművészeti múltja van. Az apró, kék pontok és vonalak ilyenfajta szerepeltetése az úgynevezett „bécsi szalag” (Wiener Ranftmuster) elnevezést vívta ki magának, mivel a keménycserépgyártás hajnalán – a 18. század végén, 19. század elején – az edények díszítésének módszerei gyerekcipőben jártak, a komolyabb, színesebb díszítésformák edényekre történő felvitelét még csak próbálgatták, nem voltak kiforrott alkalmazások, sem erre szakosodott szakemberek.

A fehér mázas cserép, kőedény, majolika és fajansz tárgyakat a porcelán utánzásának az igénye hozta létre, miután Európában csak 1709-ben sikerült a porcelánkészítés titkát megoldania Johann Friedrich Böttgernek. Az európai keménycserepet – a kínaitól függetlenül – Angliában találták fel az 1750-es években. Magyarországon a 19. század elején indult meg az akkor még kőedénynek nevezett termékek gyártása, ami a század végére érte el csúcspontját. Az alsóbb néprétegek ezeket az olcsóbb, de külső megjelenésükben a porcelánból készült edényekre emlékeztető tárgyakat használták. A parasztság körében kedvelt cserépedényeknél a kőedény lényegesen tartósabbnak, tetszetősebbnek bizonyult, nagy mennyiségben lehetett előállítani, és népies motívumokkal történő díszítése kielégítette a falvak és mezővárosok lakosságának igényét.

Ez a cakkos szélű, 22 cm átmérőjű süteményestál az egykori Karlsbadtól (ma Karlovy Vary Csehországban) északkeletre fekvő Dallwitzban (ma Dalvice), az 1804-ben Johann Bitter von Schönau alapította keménycserépgyárban készült – a hátuljába benyomott név írásmódja alapján – az 1840-es években. Az 1805-től a „Császári és Királyi Privilégizált Kőedénygyár” címet viselő üzem többször kísérletezett a porcelán előállításával is, és ennek kapcsán érdekességként megemlíthető, hogy a dallwitzi gyárban 1806–1820 között Goethe, az ismert német költő is vizsgálhatta a kvarchomok hő hatására bekövetkezett állapotváltozásait. Ezután a gyakori tulajdonos- és névváltozáson átment üzem egészen 1918-ig hol csak keménycserepet, hol pedig porcelánt is gyártva élte meg a birodalom szétesését, végül sorsa a megalakult Csehszlovákiában hasonló lett a történelem cikk-cakkjait szintén megélő stara role-i (Altrohlau) és znojmoi (Znaim) üzemekéhez, a század második felében államosították.

Ez a süteményestál 2019-ben került a Rétközi Múzeumba, Bíró Jánosné kisvárdai származású, jelenleg budapesti lakos ajándékaként. Bíró Jánosné állandó támogatója az intézménynek, ezt a különleges ajándékát pedig ezúton is köszönjük.

 

Kapcsolat