Horvay János: Síremlék-kompozíció

márvány, 80×60×18 cm,

jelzés balra lent: Horvai 1924

leltári száma: 1973. 5. 1.

1973. október 20-án dr.Bodnár János budapesti röntgen-főorvos egy Horvay (Horvai, Hoppel) János síremlék-kompozíciót ajándékozott a kisvárdai Vármúzeumnak. Az ajándékozás hosszú és érdekes folyamatát a Rétközi Múzeum adattárában 19 levél, két levelezőlap és egy távirat őrzi. (1973.7 /1–22./) Dr.Bodnár János Kisvárdán született 1900-ban. Érdekes élete során soha, egy pillanatra sem feledkezett meg születése és gyerekkora színhelyéről, Kisvárdáról. Orvosként lelkes műgyűjtő is volt, és aktívan támogatta a kisvárdai Vármúzeum baráti körét. Makay Lászlónak, a Vármúzeum igazgatójának jó barátja volt.

A Horvay síremlék-kompozíció bemutatásával kapcsolatban szerencsés helyzetben vagyunk. A szakmai bemutatását Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész szavaival tárhatjuk az érdeklődők elé, a történeti kontextus hű ábrázolásaként pedig közreadhatjuk a rendelkezésünkre álló adományozó levelet, amelyet közel félévszázaddal ezelőtt dr.Bodnár János főorvos írt a Kisvárdai Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának.

*

Horvay János Károly szobrászművész (1874–1944) a XX. század első negyedében számos síremléket készített, melyeken megfigyelhető a korszellem erős stiláris hatása, valamint alkotói életének beágyazottsága is ebbe a krízisekkel telített, viharos történelmi időszakba. Több esetben is a „nemzeti héroszt” kívánta megtestesíteni, az ártó gonosz feletti győzelem és az emberi áldozatvállalás allegóriájaként. A korszak legnagyobb hatású művészettörténésze, Lyka Károly a „Kossuth-szobrok specialistája”-ként nevezte meg Horvayt. Nem csoda, hiszen húsz Kossuthot ábrázoló szobra áll jelenleg is országszerte. 

Korának egyik keresett sírkőszobrásza volt. Fiatalkori portréiban és kisplasztikáiban a szecesszió érzékekkel teli elemei fedezhetők fel, de későbbi műveire sokkal inkább a historizáló akadémizmus vált jellemzővé. 

A Rétközi Múzeum gyűjteményében őrzött, 1924-ben készült, 80×60×18 cm-es fehér márványból faragott síremlék-vázlatban Horvay János az életnek a halálhoz való viszonyát ragadja meg, pontosabban az élők, a hátrahagyottak tehetetlen küzdelmét, kínját és gyötrelmes szenvedését.  

Horvay síremlékeinek többsége a halál félelmetes kegyetlenségét, de mégis fenséges hatalmát igyekszik megragadni, legtöbbször mezítelen alakjainak esendő mozdulatai által. A kisvárdai síremlékterv is ehhez gondolati ívhez kapcsolódik, mert alakjainak mozdulatai a megváltoztathatatlanba történő beletörődés és a megnyugvás ígéretét sugallják, vagyis így kíván vigaszt nyújtani a gyászolók számára, továbbá emléket is állítani az elhunyt szellemének. A figurák megformálása alapos anatómiai felkészültségről árulkodik, ahogy a jobboldali szárnyas angyal alakja egyfajta agglutináció, mégis hiteles hatású. Van még egy fontos eleme a szobornak: a lelki tartalom. Kiviláglik a szobrász megértő és együttérző viszonyulása a halott emlékéhez. 

A meztelen alakok a kiszolgáltatottságot, a leplezetlen igazságot jelképezik. A leplek aláhulló, hullámzó motívuma magát a gyászt szimbolizálják, míg a szobor közepén a ridegre szabott architektúra egy következetesen felépített, ám lezárult életút szimbólumaként értelmezhető, az angyal pedig a túlvilági utazás kisérőjeként. 

Budapest, 2023. február 28.                                                                                                                                                    Szurcsik József

                                                                                                                                                                                                   képzőművész

*

Kisvárdai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága Elnökének!

Én, dr. Bodnár János kisvárdai születésű, jelenleg budapesti lakos, ny. röntgen-főorvos, szűkebb pátriám utáni vágyódásomat, szeretetemet és hozzátartozásomat úgy szeretném kinyilvánítani, hogy annak a helységnek, annak az emberi közösségnek melyben felnőttem, nevelődtem, és elindított engem, mint egyszerű, falusi csizmadia fiát, a szép, a jó, az igazság megismerésére, belém oltotta a tudás iránti vágyat, csekély tehetségem és módom szerint valami egészen keveset visszaadhassak.

Elhatároztam, hogy a kizárólagos tulajdonomat képező Horvay János /Pécs, 1874–1944/ szobrászművész, pályázaton díjat nyert alkotását, egy 80×60×18 cm nagyságú, ruskicai márványból faragott, 6 alakos síremlék kompozícióját, szülővárosom Vármúzeumának ajándékozom. Emlékeztesse e szobor minden elvágyódó, vagy eltávozó gyermekét arra, hogy a szülőhelytől eltávozni lehet, de elszakadni nem!

Egyetlen kívánságom, hogy a szobor megfelelő helyén a művész neve mellett, az adományozó nevét is feltüntessék.

Budapest, 1973. október 20.                                                                                                                                                     Dr. Bodnár János

                                                                                                                                                                                                   ny. röntgen-főorvos