1956 júniusában Csurka János papi lakos, Makay László útján értesítette a nyíregyházi Jósa András Múzeumot, hogy a településen homokbányászás közben sírokat találtak. A területre Kralovánszky Alán régész-muzeológus érkezett, aki június 11. és 15. között leletmentő ásatást végzett a község határában.
A sírok a település ún. Balázshegy elnevezésű részén egy homokdombon voltak, amelyet az 1950-es évek elejétől homokbányászás céljából használtak. A bejelentő elmondása alapján temetkezések először 1956-ban kerültek elő onnan, és az embercsontokon kívül lókoponyák, fegyverek, pitykék is voltak a leletek között. Sajnálatos módon – bár a leletek előkerülése köztudott volt – nem értesítették korábban az illetékes múzeumot, emiatt az ásatás kezdetekor a homokdomb fele már elhordásra került. A leletmentés során hét, a honfoglalás korára keltezhető sírt tárt fel Kralovánszky Alán, a sírokban két nő, egy férfi és négy gyermek nyugodott.
Az 1. számú női sír sajnos már bolygatott volt, ennek ellenére egy ezüstkarika és aranyozott ezüst ruhadíszek kerültek elő a feltárás során. A veretek kéttagúak, felső részük kerek, szélük rovátkákkal díszített, középen áttört. Hátoldalukon két kis fül szolgált a ruhán való rögzítésre. A felső taghoz ugyancsak egy kis füllel kapcsolódik a szív alakú alsó, csüngőrész, amely középen szintén áttört és gyöngyözött díszítésű. A hat darab kéttagú ruhadíszhez további három kerek veret is tartozott. A tárgyak igen kopottak, az egykori aranyozás nyomai már a feltárás során is alig voltak megfigyelhetőek. Ezek a kisméretű díszítmények az ingnyak vereteihez tartoztak és a ruhák szegélyére voltak felvarrva a nyak körül. Általában aranyból vagy aranyozott ezüstből készültek, és leginkább az előkelő női sírok leletei. A köznépi temetőkben bronzból készített példányok is előfordultak.
Honfoglalás kori leletek több ízben kerültek elő környékünkön, a Felső-Tisza-vidék és így a Rétköz területét igen gazdag, gyakran egyedülálló leletek és temetők jellemzik. Kiemelkedő leletként tartjuk számon az életfával díszített, aranyozott ezüst anarcsi hajfonatkorongot, illetve a méltóságjelvénynek is tekinthető tarsolylemezeket, amelyek nagy része szintén a vidékünkről, Rétközberencs, Tiszabezdéd, Tuzsér, Eperjeske területéről származik. A papi sírok feltárása a temető hitelesítése, pontosítása miatt volt igen jelentős. A Rétközi Múzeum nemcsak az előkerült leleteket őrzi, hanem az ásatás során készült felvételeket is. A hó műtárgyát és előkerülési körülményeit ezekkel a páratlan és régi képekkel egészítjük ki, amelyeken többek között Kralovánszky Alánt, Makay Lászlót, id.Kriveczky Bélát és a feltárás pillanatait örökítették meg.
A Papon felárt honfoglaláskori női sír csüngőinek a leltári száma: 67.11.2. és 67.11.3.
A kerek alakú veretek mérete: 1,20 x 1,30 cm, a kéttagú veretek mérete: kerek alakú rész 1,5 x 1,3 cm, szív alakú rész: 1,3 x 1,9 cm.
Felhasznált irodalom:
Kralovánszky Alán: A papi honfoglaláskori temető, a Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve III., 1960 (1963), 27–38.
„Őseinket felhozád…”. A honfoglaló magyarság – Kiállítási katalógus. Szerkesztette: Fodor István, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest 1996.