Cikádafibula Pap határából

2016-ban Kovalcsik András múzeumi önkéntesünk kisméretű bronz fibulát ajándékozott a Rétközi Múzeumnak. A ruhakapcsoló tű Pap határában került elő szórványleletként és egy igen különleges típushoz, a cikádák ritka csoportjához tartozik.

A cikáda elnevezéssel általában a rovar alakú ékszereket és díszítményeket jelöli a régészeti terminológia. Az ábrázolt rovarok fajtája igen széleskörű, ugyanis lehetnek méhek, sáskák, legyek vagy akár kabócák. Ezek a rovaralakú ábrázolások és tárgyak számos kultúrkörben megtalálhatók, például az ókori Egyiptomban, Elő-Ázsiában, Kínában és a Mediterráneumban is, ahol a baj elhárítását és a túlvilági életet szimbolizálták. A Római Birodalomban rovaralakok viseleti tárgyakon és ékszereken egyaránt feltűnnek, így már ruhakapcsoló tűk esetében is találkozhatunk – más állatalakos fibulák mellett – ezzel a formával. A római cikádák mérete, formája és díszítése igen sokszínű, a dunai vidéken, Pannonia provinciában és a szomszédos barbár területeken is számos példányuk és típusuk ismert. Az 5. században a hunok közvetítésével új példányok terjednek el Európában – a Fekete-tenger vidéki városokból kiindulva –, így megjelennek a nagyméretű, nemesfémből készült és drága ékkőberakással díszített cikádák is a Kárpát-medencében.

A Pap határában előkerült cikádafibula kisméretű, bronzból készült. Gömb alakú fejrésze kissé hegyes orrban végződik. Nyakrésze kétszeresen tagolt, amelyhez háromfelé ágazó test, szárny tartozik. A szárnyrészek középen bordával tagoltak. A fibula hátoldala lapos, apró tűtartója ép, de a tűje hiányzik, vas rugószerkezete erősen korrodálódott. Hossza: 4,0 cm, szélessége: 3,0 cm, magassága: 1,0 cm. Jó állapotú, restaurált.

A papi példányhoz hasonló cikádák még a hun és népvándorlás korához köthetők (4. század vége – 5. század). Ezek a háromszárnyú darabok leginkább virágsziromra hasonlítanak és többfajta díszítésű fej és tor kapcsolódhat hozzájuk. Számos példány ismert a Fekete-tenger partvidékéről, illetve Kelet-Európából. Általában női és gyermek sírokból kerülnek elő, sokszor párban, de egyesével is megtalálhatóak a mellékletek között. A tárgy korábbi szimbolikája tovább él, bajelhárító funkciója fennmarad, de kiegészül rangjelző szereppel is, mivel általában előkelő temetkezésekben fordulnak elő.

A papi cikádafibula leltári száma: 2016. 3. 1., lelőhelye: Pap, Balázs-lapos-dűlő.

 

Felhasznált irodalom:

Kisné Cseh, Julianna – Prohászka Péter: „Cikádafibulák” a tatai Kuny Domokos Múzeum gyűjteményéből. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 9 (2002) 113–128.

 

Kapcsolat

CAPTCHA
Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.