Gyűjtemények

A kisvárdai múzeum első – és máig legnagyobb – gyűjteménye a régészeti. A bemutatandó leletek jelentős részét a kisvárdai vár anyaga jelenti. Mint városunk és tágabb környékünk meghatározó és legrégibb műemléke, a kisvárdai vár a történeti szemlélet formálásában, az itt élők egészséges lokálpatriotizmusának alakításában döntő tényező. A gyűjteményben és a régészeti kiállításban szerepelnek olyan nemzetközi szaktekintélyek által feltárt leletek, mint dr. Patay Pál, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régésze, aki Fényeslitke határában tiszapolgári kultúrás csőtalpas edényeket, kovakéseket talált. Németországtól Oroszországig híresek megyénk bronzdepói. Egyik közülük szerepel a régészeti kiállításunkban is. A tokosbalták, kartekercsek stb. funkciója, használata általánosan felvetődő kérdés a múzeumlátogatók körében. Nem kevésbé érdekes vidékünk császár- és népvándorlás kora. A vandál sarkantyúk, umbók, a gyalogos harcosok fegyverzete. A meginduló keleti néphullámok etnikai meghatározása nem kevéssé feszegetett kérdés manapság. Szlávok vagy avarok lakták-e a Rétköz mocsarait? Természetesen a múzeumbarátok kedvenc korszaka sem hiányozhat: honfoglaló elődeink nyomai Kisvárda környékéről. (2010-ben, az 50 éves jubileum alkalmából létrehozott állandó régészeti kiállítás tisztelgés volt az alapító Makay László emléke, valamennyi a múzeumért az elmúlt 50 esztendő alatt tevékenykedő elődünk, valamint a várat ásató Éri István emléke előtt.)

A múzeumalapító Makay Lászlónak és utódainak köszönhetően, a kisvárdai múzeumnak értékes és számottevő néprajzi, történeti és képzőművészeti gyűjteménye van.

A néprajzi gyűjteménynek igen értékes része az ajaki anyag. Ajak nevezetességét díszesen cifrázott pitvarainak, népviseletének és gazdag folklórjának köszönheti. Sajnos, ma már nincsenek cifrázott pitvarok Ajakon. Ezért is értékes számunkra a Rétközi Múzeumban felállított festett pitvarú ajaki ház, amelyen a festés Hasulyó Mihályné munkája, aki egyike volt az utolsó ajaki festőasszonyoknak. Amíg a kalocsai pingálóasszonyok híre bejárta a világot, addig ajaki társaikról, kevesen tudnak, pedig alkotásaik a kalocsaiakéval azonos értékű népművészeti megnyilatkozások.

Maradva a néprajzi gyűjteménynél – a „Kerek az én szoknyám alja...” címmel megrendezett új néprajzi kiállítás egy hajdani falu kicsinyített másával varázsolja el nézőit. A 8 x 2 méteres terepasztalon felépített falusi enteriőr érdekes és vonzó látványosságot kínál. Templom haranglábbal, nádtetős ház gémeskúttal, földút mentén sorakozó házak ballagó ökrösszekérrel, csőszkunyhó szénaboglyával, kaszálón és virágos réten át kanyargó folyócska, és mindenekelőtt XX. század eleji viseletekbe öltöztetett babák. Láthatunk itt régi gyerekruhácskában, kantusban játszadozó gyerekeket éppúgy, mint kaszáját fenő bőgatyás-surcos parasztembert, vászonruhás pásztorgyereket, utcai kapkodóruhában piacra siető nyírségi leányt éppúgy, mint templomba igyekvő ünneplős lányokat, legényeket. A bőszoknyás geszterédi, érpataki, bökönyi és bashalmi népviseletek mellett érdekes kontrasztot alkot a városias ünneplőbe kiöltözött kisvárdai lánybaba és a szintén polgári ruházatú tirpák leány. A kiállítás egyik újdonsága éppen az, hogy az egykori Szabolcs megye rég letűnt viseleteit mutatja be, amelyeket néprajzi leírások és archív fotók segítségével rekonstruáltunk, ilyen módon őrizve meg őket az utókor számára. A másik újdonság, hogy a babák nem vitrinekben, üveg mögött vannak kiállítva, hanem a paraszti életformát tükröző valósághű, mégis mesei hangulatot árasztó környezetben.

A múzeumlátogató megtekintheti a történeti gyűjtemény anyagát felhasználó XIX. század végi és XX. század eleji polgári és paraszt-polgári szobabelsőket, a képzőművészeti gyűjtemény válogatott darabjaiból összeállított „Mesterek és tanítványok” címet viselő kis tárlatot. Ez utóbbi olyan művészek alkotásait mutatja be, mint Diószegi Balázs, az utolsó magyar parasztfestő, aki ezer szállal kötődött a vidékhez és barátja volt a múzeumalapító Makay Lászlónak, vagy Páll Gyula,  aki szintén barát, festő és mecénás is volt, hisz valamennyi Kisvárdáról készült grafikája a múzeum gyűjteményét gyarapítja.

A kisvárdai múzeum – alapításakor Vármúzeum, 1983-tól Rétközi Múzeum – a vidéki múzeumok közül (Nyíregyházat leszámítva!) gyűjteményét tekintve a harmadik a megyében. A kisvárdaiak büszkék a múzeumukra. Hogy mennyire és miért, az megtudható az 50 éves jubileum tiszteletére megjelent rendhagyó múzeumtörténetből, „A kisvárdai múzeum 50 éve” címet viselő kiadványból is. A kisvárdai múzeum és épülete több funkciót tölt be egyszerre. Nem csak közgyűjtemény, hanem városi galéria, közösségi tér, gyerekfoglalkoztató. És mindezeket a funkciókat nemcsak a város, hanem az teljes kistérség (nemsokára ismét járás) számára betölti.

Kapcsolat