Debreceni Pasztellfestők Kiállítása

2005.07.28. – 2005.08.30.

Zajos világunkban a művészet is keresi azt a megvalósítási lehetőséget, ahol mindent el tud mondani, amit fontosnak tekint, ám ugyanakkor a létrejövő mű érzékenyebb és érzékletesebb módon közvetíti a művészi szándékot. Nos, erre alkalmas a pasztell, mely a XVII. század óta virágzó technikája az európai képzőművészetnek. A pasztell alapanyagát tekintve olyan színes kréta, mely festékport, töltő- és kötőanyagokat tartalmaz, és rendkívül változatos és gazdag színválasztékban gyártják. E technika egészen más munkamódszert kíván a művésztől, mint az akvarell vagy az olajkép. A pasztelltechnika lágy és száraz, a papírra finom rétegben hordató fel az anyag, és kivételesen finom kolorisztika képezhető vele, amennyiben alkalmazója felkészült, módszeres, tudatos és tehetséges alkotó.

A pasztellt a XX. századi festők, grafikusok nagy része sokáig nem tekintette önálló technikának: inkább színvázlatokat készítettek ezen a módon. Aztán felfedezték a teljesen szuverén megvalósítási lehetőségeket, és egészen kivételes minőségű pasztellek készültek a magyar művészetben is. Látjuk szemünk előtt Rippl-Rónai munkáit, őrizzük magunkban Nagy István, Egry József, Szőnyi István, Vaszary János, Berény Róbert vagy Bernáth Aurél pasztelljeinek érzékletes tündöklését.

A pasztell hagyományt is őriz és a megújulást is képviseli. Fontos kezdeményezés volt az elmúlt években, hogy Esztergomban pasztellbiennálékat szerveztek, s legalább ilyen fontos, hogy létrejött a Pasztellfestők Egyesülete, ráadásul végre nem fővárosi székhellyel, hanem Debrecenben, oldva ezáltal a Budapest-központúságot. A pasztellkészítés immár önálló műfajjá szerveződik, s jó, hogy több kiállítás is ezt mutatja. Ezek között volt sikeres eredmény a 2004-őszén, Hajdúszoboszlón megrendezett Országos Pasztellkiállítás. Ez a bemutató is bizonyította, hogy a pasztell immár nem csak rajz, nem is csak festészet, hanem sajátos köztes minőségeivel újabb típusú műtárgy elkészítését teszi lehetővé, és hogy sokféle és sokindítású művészszemélyiséget foglalkoztatnak lehetőségei.

A pasztell széles alkalmazási és szemléleti sávot nyit meg az alkotó előtt, s még ha túlnyomórészt természetelvű és természetábrázoló művek születnek is ezen a módon, jó tudnunk, hogy a lehetőségek szélesebbek: adottak számára is a stílus és a felfogás különböző területei. A pasztell is alkalmas az ábrázoláson túli minőségek megfogalmazására, miközben természetesen tudjuk, hogy a befogadói igény szűkebb sávon mozog. A pasztelltechnika ki is léphet az alkalmazkodás dogmái közül, és olyan vegyes technikájú munkák megszületését is lehetővé teszi, melyeknél befolyásoló tényező a hordozó, az alapanyag, a papír összetétele, textúrája éppen úgy, mint annak színe, továbbá akvarellel, páccal vagy más eszköztárral együttes alkalmazása.

yajos1

Török Anikó: Találkozás

A pasztell mint esztétikai hordozó kielégíti azt a vágyunkat, melyről előjáróban tettünk említést, és ami szerint igényünk van a finom, halk művészi minőségekre, arra az érzékletességre és érzékenységre, amelyet e technika képvisel és lehetővé tesz. Ha igényes a mű, és nem a rutin, hanem az elmélyült kreativitás szüli és inspirálja, akkor szellemisége lesz, mely a vizualitás szépségével párosulva a befogadás folyamatát teljesebbé, a befogadót pedig gazdagabbá teszi. A pasztelltechnika igényes továbbvitelét e célokkal együtt remélem a Pasztellfestők Egyesületétől. Sok sikert.

Feledy Balázs